Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. kedésekhez és felzúduláshoz vezetett. A kismartoni bíró 1692-ben arról emlékezett meg például, hogy mintegy 40 évvel azelőtt a bíró és a belső tanács választásában mindenféle nézeteltérés és felfordulás keletkezett. Emiatt a nép lármájára olyan embereket választottak bírónak és belső tanácsosoknak egy évre, akiket a következő évben ugyanez a népfelfordulás le is tett posztjukról. A városban dúló viszály Esterházy Miklós közbelépésére sem szúnt meg, így 1660-ban Nádasdy Ferenc országbíró elnökletével Kismartonba egy bizottságot menesztettek, hogy az a választás helyes menetét nyugodt mederbe terelje. E határozat szerint a polgárok egyenként szavaztak, mely szavazatokat a jegyző, a szószóló és hat belső tanácsos őrizte meg, így azokat utólag is ellenőrizni lehetett.

28 Pozsonyban 1697-ig éppen így, a városháza előtt összegyűlt tömeg felkiáltása alapján dőlt el a választás, ami Otto Christoph a Volkra báró, kamarai biztos ismeretei szerint minden évben nagy felforduláshoz, elégedetlenséghez és így lázongáshoz vezetett. A Pozsony rendtartásához magát mindenben tartó Modor városa is hasonló rendben folytatta le a választást, amely szintén alátámasztja, hogy a városokkal éppen nem kesztyűs kézzel bánó Volkra báró helyes információkkal rendelkezett.

29 A választás menetét nagy mértékben befolyásolta a városokban élő nemzetiségek aránya is. Ezzel a jelenséggel már a XV. században találkozunk Buda és Kolozsvár esetében. Budán az 1439. évben a német és magyar polgárok közt kitört zavargások az ismert kompromisszummal zárultak: a tanácsot ettől kezdve 50-50 magyar és német polgárból álló testület választotta. A tanácstagok fele magyar, fele német volt, a bírói tisztet egyik évben magyar, másik évben német viselte. Kolozsvárott szintén több évtizedes viszálykodást zárt le egy hasonló kompromisszum, amely eredményeként a magyar és német polgárok szintén egyenlő arányban vettek részt a város igazgatásában, valamint annak jövedelmeiben és javaiban. Emellett létrehozták—szintén hasonló arányú összetételben — az itt felső tanácsnak nevezett testületet.

30 Hasonló kompromisszumra került sor Kassa esetében a XVI. század közepén, amikor az alapvetően német városba jelentős gazdasági erővel rendelkező, és az új kereskedelmi rendszerbe illeszkedő, pesti és szegedi származású magyar polgárság érkezett. A megegyezés ellenére azonban nem tapasztalható, hogy valóban szigorúan be is tartották volna ennek az (egyébként budai mintára készült) egyezségnek a tartalmát, jóllehet vannak arra jelek, hogy a tisztek elosztásában a XVII. század elején valamiféle nemzetiségi paritáson alapuló rendszer működött.

31 Más városokban is hasonló, nemzetiségi alapon nyugvó választási rendszert vezettek be, ami roppant bonyolulttá tette időnként a választás menetét. Nagyszombatban 1551-ig két nemzet (német és szláv), a hódoltsági magyar kereskedők beáramlása miatt pedig a XVII. század végéig (1690-ig) három nemzet (az előbbiek mellett a magyar) egyenlő arányban osztozott a választott községi és szenátori helyeken, valamint a bíró tisztét is a három nemzet között felváltva töltették be.

32 Besztercebányán hasonló jelenségekre figyelhetünk fel már a XVII. század első negyedében. Az ekkor kiállított tisztújítási rendtartás azt sugallja, hogy a német és szlovák nemzetiségű városban Kassához hasonló, paritáson alapuló kompromisszum jöhetett létre. (CJMIV/2. 356-359.) A választások menetrendjét alapvetően meghatározta, hogy a polgárjoggal rendelkezők mindegyike élhetett-e választójogával,

33 vagy elektorok útján történt a tisztújítás, így a polgárjoggal járó választójog egy szűkített változatával találko62