Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... napját említik a tisztújítások gyakori időpontjaként, de ettől eltérő terminusokkal is találkozhatunk, ha alaposabban áttekintjük forrásainkat. A legtöbb város az évvégéhez vagy kezdetéhez közeli ünnepeket választotta testületeinek és vezetőinek megújítására. Trencsén polgársága Szent János evangélista ünnepén (december 27.) választott, míg Modor, Besztercebánya, Breznóbánya, Bélabánya, Debrecen Krisztus körülmetélésének ünnepén (január 1.), Kismarton másnapján (január 2.), Ruszt, Kassa, Lőcse, Késmárk, Bártfa, Kisszeben pedig Vízkereszt ünnepét (január 6.) választotta erre az eseményre. Az alsó-magyarországi bányavárosok többségében, így Selmecbányán, Körmöcbányán, Bakabányán, Libetbányán és Újbányán Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez (február 2.) fűződött a tisztújítás. Körmöcbánya esetében az ünnep utáni első vasárnap került sor a városi tisztviselők megújítására. A tavaszi évforduló legfontosabb ünnepén, Szent György napján (április 24.) szintén sok városban tartottak választásokat. Bazinban néhány nappal a más városokban szokásos terminus előtt, Szent Adalbert napján (április 21.), Sopronban, Pozsonyban, Szentgyörgyön, Kőszegen, Szakolcán pedig a tavaszkezdetet jelölő napon. Nagyszombat volt az egyetlen város, ahol egy mozgó ünnepen, Húsvét hétfőjén tartották a tisztújítást.

9 A magyarországi szabad királyi városok tisztújításának rituáléja szintén csak kivételes esetben került a kutatás előterébe,

10 annak ellenére, hogy e szertartások egyben a városi tanács önreprezentációjaként is értelmezhetők, amelyben nem csak a város „demokratikus" jellegű jellemzői érhetők tetten, hanem a megválasztott testületek és személyek jelképekben leírt hatalma is.

11 A városok esetében ugyanis nem — a rendi értelemben vett — születés alapján választódtak ki a vezetők, hanem a rendi értelemben vett polgárok (vagyis akik polgárjoggal rendelkeztek) választása alapján. Ebben az esetben még hangsúlyosabbá kellett tenni azt a jogi tényt, hogy a választás révén a választó polgárok egy jogi értelemben velük egyenrangú polgártársuknak adtak hatalmat.

12 A választás szerepét a magyarországi városok jogi gyakorlata még fontosabbá tette. A német városokkal szemben a Magyar Királyságban ugyanis nem találkozunk patríciusokkal, vagyis azzal a réteggel, amelyik deklaráltan kizárta volna a polgárjoggal rendelkezőket a hatalomból.

13 A magyarországi városokban követett rituálé e módon történő elemzése még várat magára, jelen tanulmányban ugyanis a választás lefolyásának csupán főbb mozzanatait mutatjuk be, valamint, hogy az állam hogyan változtatta azt meg. A városi tisztújtások ideje nagy mértékben függött attól, hogy a tisztújítási rituálé első mozzanata istentisztelet vagy mise volt-e. A tisztújítások legitimitását az istentisztelet/mise, valamint az áldozás rítusa még jobban megnövelte, hiszen így a választók és választottak mintegy megtisztultan, tiszta lelkiismeretük szerint dönthettek.

14 Ennek a momentumnak nagy szerepe volt, hiszen a végleges döntést egykoron isteni sugallatként értelmezték. A kassai választott község tisztújítást követő beadányának érvelése szerint ugyanis „Isten ő felsége ő kegyelmek által helyeztet akármely tisztben is". Debrecenben a város élére „Isten állítson a nemes város igazgatására alkalmatos személyeket". Ez egyrészt a választóknak csak közvetítőként való értelmezésére mutat, másrészt a választottak legitimációját is ezzel növelték.

15 Modor 1621. évi tisztújítást szabályozó statútumában ez jóval erőteljesebben jelenik meg, mivel ott kifejezetten azzal érveltek, hogy miután Isten fennhatósága kiterjed mindenre, ezért jogos és illő, hogy mindenekelőtt az összes 59