Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Szalai Attila: Az 1939-es országgyűlési választások Győrött

ARRABONA 2007. 45 / 2. a 82 listás képviselőt. A lajstromos választójogosultság kritériuma 10 évi magyar állampolgárság, 6 évi helyben lakás, az elemi iskola 6 osztályának elvégzése, férfiaknál a 26., nőknél a 30. életév betöltése. Főiskolai végzettség esetén az életkor nem számított, középiskolai végzettség esetén a nők is 26 éves kortól szavazhattak. Az egyéni választókerületekben a férfiaknál is a betöltött 30. év volt a feltétel (kivéve a középiskolát végzetteket), s állandó foglalkozással is rendelkezni kellett. A kritériumok szigorításával a törvény 300 ezerrel csökkentette a választásra jogosultak számát. Az egyéni jelölteknek 500, a pártlistáknak 1500 ajánlást kellett összegyűjteniük. A legalább 4 képviselővel rendelkező országos párt egyéni indulójának 250, lajstromának 750 ajánlásra volt szüksége. Három egyéni induló esetén már a 40%-os relatív többséget elért jelölt is győzött. A törvény a passzív választójogot 30 évben határozta meg. ( Pintér 1994,189.) Magyarország kül- és belpolitikai helyzete a választások előtt Magyarország helyzetét, külpolitikai lehetőségeit és belpolitikai viszonyainak alakulását alapvetően megváltoztatta, hogy március 12-én és 13-án a hitleri birodalom megszállta és bekebelezte Ausztriát. Az Anschluss után fokozatosan jobbra tolódó Darányi-kormány 1938 áprilisában a parlament elé terjesztette az első zsidótörvényt, s egyre nagyobb engedékenységet tanúsított a szélsőjobboldali mozgalmak iránt. A miniszterelnök éppen annak a feladatának nem felelt meg, amelyet a Gömbös után meg kellett volna oldania: nem fékezte meg a belpolitikai jobbratolódást, és nem lazította a német külpolitikai elkötelezettséget. Amikor kiderültek a nyilasokkal folytatott titkos tárgyalásai, Horthy — többek között Bethlen István, Károlyi Gyula és Rassay Károly tanácsára — menesztette Darányit, s utódául Imrédy Bélát nevezte ki. Az új kormányba bekerült a kormányzó két bizalmasa, Keresztes-Fischer Ferenc belügy-, és gróf Teleki Pál vallás- és közoktatási miniszter is. A kitűnő pénzügyi szakembernek ismert Imrédytől a német politikától való függetlenedést várták, s első intézkedéseivel meg is felelt az elvárásoknak. A 3400/1938. számú kormányrendelet megtiltotta, hogy a köztisztviselők a „törvényes rend követelményeivel" szemben álló szervezet tagjai legyenek. Ez egyértelműen a nyilasok ellen irányult. Ám Imrédy május végén elfogadtatta az országgyűléssel a Darányi által kidolgozott zsidótörvényt, amely már előre vetítette az irányváltást. A kormány politikájában a látványos jobbrafordulás a müncheni konferencia, majd az 1938. november 2-án megszületett első bécsi döntés után következett be. A revíziós külpolitika sikereinek ára az egyre szorosabbá váló német szövetség volt, ami belpolitika kötöttségekkel is járt. November közepén Imrédy a Nemzeti Egység Pártja értekezletén legsürgősebb feladatként a házszabály-revíziót, egy pártokon fölötti jobboldali mozgalom létrehozását, és újabb zsidótörvény megalkotását jelölte meg. Ezután 62 képviselő kilépett a NEP-ből, s a kormányt leszavazták a képviselőházban. Horthy azonban nem fogadta el Imrédy lemondását, aki ezután 1939 januárjában beterjesztette a második zsidótörvényt, s január 6-án ünnepélyes keretek között megindította a Magyar Élet Mozgalom (MÉM) szervezését, melynek jelképe a „győzedelmes jövőt" szimbolizáló csodaszarvas lett. (L. Nagy 1995, 162.) 120