Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Szalai Attila: Az 1939-es országgyűlési választások Győrött

SZÁLAI ATTILA AZ 1939-ES ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK GYŐRÖTT Imrédy bel- és külpolitikája megérlelte az ellenzék elhatározását, hogy közös akcióval lemondásra kényszerítik. Miután kiderítették, hogy egyik dédanyja zsidó volt, Horthy még habozott, de február 3-án a Dohány utcai zsinagóga elleni nyilas bombamerénylet után a kormányzó felszólította a lemondásra, ami február 15-én be is következett. 1939. február 16-án Teleki Pál lett a miniszterelnök, aki csak úgy tudta leszerelni Imrédyt és elérni a MÉM megszüntetését, hogy annak céljait a kormánypárt vette át, amelynek nevét Magyar Elet Pártjára (MÉP) változtatták. A belpolitikai feszültséget nagyban oldó újabb revíziós siker után — Kárpátalja visszaszerzése 1939. március 15-én — Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter betiltott két nyilas pártot, és nagy számban internáltatta tagjait. Ezzel egyidejűleg — a németek, valamint a hazai szélsőjobb megnyugtatására — a parlament 1939 májusában elfogadta a faji alapon álló második zsidótörvényt. A választójogot a törvény úgy korlátozta, hogy a zsidók csak „zsidó listára" szavazhatnak, s választójoga csupán annak volt, akinek ősei legalább 1867 óta itt éltek. (Pintér 1994, 190.) Ennek következtében mintegy 150 ezer ember vesztette el a választójogát. Teleki Pál április végi berlini látogatása után feloszlatták a képviselőházat és 1939. május 28-29-ére, a pünkösdi ünnepekre kiírták a választásokat. A Bethlencsoportnak, a disszidenseknek semmiféle esélyük nem volt a mandátumszerzésre. Bethlen vissza is lépett a jelöléstől, akárcsak több liberális ellenzéki. Egyedül az FKGP indulhatott komolyabb esélyekkel, ezért a hatóságok ellene összpontosították erejüket. Míg a szociáldemokratáknak gondot okozott a magas kaució letétbe helyezése, addig a nyilasokat a német bankok „guruló márkái" segítették. (Lackó 1966,165.) A szavazói névjegyzékekből főleg a baloldali szavazókat „felejtették ki", a zsidókat pedig az igazolásokhoz szükséges dokumentumok beszerezésének nehézségei tartották távol. Az FKGP és a nevét 1939 januárjában MSZDP-ről SZDP-re változtató szociáldemokraták választási gyűléseit rendszeresen megzavarták, illetve betiltották, míg a nyilasok agitációját alig korlátozták. A nemzetiszocialista jellegű pártoknak nagyon jó kapcsolataik voltak a helyi közigazgatással, nem egy helyen kormánypártnak járó támogatásban részesítették őket. Választójoga a lajstromos kerületekben 2 759 759 polgárnak volt, míg egyéni kerületekben 1 867 094-en szavazhattak. (Ruszkai 1959, 45.) Tehát a listás szavazásnál kb. a lakosság 30,4 %-a, míg az egyéni választókerültekben kb. 20,6 %-a választhatott. Az 1939 pünkösd ünnepén tartott szavazáson a 135 egyéni választókerületben kb. 1 650 000 szavazatot adtak le (88,3 %). A vármegyei listás választókerületekben kb. 1 800 000-en, míg Budapesten és környékén, valamint a 7 törvényhatósági jogú városban kb. 550 000-en éltek választójogukkal. így listán kb. 2 350 000-en (85,3 %) szavaztak. (Pintér 1994, 202.) Tíz egyéni és két vármegyei listás kerületben (Fejér és Csongrád) a kormánypárt ellenjelölt nélkül győzött, és szerzett 14 egyhangú mandátumot. 121