Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Recenzió - Dominkovits Péter: Egy (újabb) évtized a XVII. századi Győr vármegye történetéből

ARRABONA 2007. 45/1. RECENZIÓ A forrásban több megyebeli, illetve a régióhoz tartozó erősségről is információkat nyerhetünk. így Szentmárton mellett pl. a mérgesi őrhelyről (1627. Nr. 65.), Patona (1634-ben ellátásáról: Nr. 403.), továbbá a rábai átkelőre vigyázó, a Nádasdy birtokállomány részét képező, Sopron vármegyei Bodonhelyrol (1632: Nr. 332.), az ottani katonaság és a környező települések konfliktusokkal (is) terhelt együttéléséről ismerhetünk meg részadatokat. Feltűnően nagy számú az armálisok kihirdetése — ami jól példázza a nemesi infláció társadalmi jelenségét. A nemességet nyert, és Győr vármegye rendjei közé vétetett személyek között találunk megnemesített kamarai hivatalviselőket (pl. Paul Hirsch óvári főharmincados, 1627., Nr. 12.), arányában is nagyon jelentős a helyi katonaság, illetve az ahhoz tartozó adminisztratív személyzet (pl. Johannes Puez főmustramester, Matthaeus Ollhanz mustra- és hadifizető mester, 1628. Nr. 78/a-b., Simon Czanger élelmezési felügyelő, 1632, Nr. 341., Halászy Jakab lovaskatona 1628., Nr. 107/a.), de officiálisokat (pl. csornai prépost officialisa, Marachy Pál, Nr. 13.), ahogy az alsópapság képviselőit (pl. Micatius Ádám székeskáptalani alkántor és tanító, 1628. Nr. 107/c.) is megtalálhatjuk e sorban, miként polgári foglalkozást űző, mezővárosi társadalomba betagozódó menekült nemest is (Zala vármegyéből Egerszegi avagy Gellén András győri szabó, Nr. 300.). A helyi nemesi társadalom vizsgálatában a regeszták között kiemelt jelentőségűek a szigetközi prediális falvak nemességével, a prediális nemesek jogállásával — már az előző regeszta kötetből is megismert társadalmi törekvéseivel — kapcsolatos ügyek, állásfoglalások sora. (Pl. 1627-ben maga az alispán tiltakozik a vármegye nemességétől történő elszakításuk miatt, Nr. 27-28., 31.) Bár a kötetből a törvényhatóság több nemesi falváról is elszórt kaphatunk információkat (pl. Szap, Medve), mégis a vármegyei tisztikarba is több hivatalviselőt „adó", törvényhatósági szinten is a nemesség egy jelentős tömörülését alkotó, sokoróaljai Felpéccel kapcsolatos bejegyzések sorát emelném itt ki. E bejegyzések mind mennyiségüket, mind tartalmi súlyukat tekintve kiemelkednek a többi, országos nemesek lakta falu ügyei közül. (Pl. 1627-ben a felpéci nemesek szerint a vármegye nem ismeri el jogaikat, pedig őket és pusztáikat a török is adóztatja, Nr. 41.; a szőlőhegyként is élt Hali puszta legeltetésével kapcsolatos tiltakozások egyértelmű előzményei a vármegye egykori pertárában a XVIII. század elejétől folyamatosan fennmaradt jelentős pertestnek, vö. Nr. 84-85.) A nemesi társadalom kutatásának egy speciális lehetőségére, az özvegyekkel kapcsolatos adatgyűjtésre, elemzésre is felhívja a figyelmet e kötet, midőn egy jelentős társadalmi tekintéllyel bíró asszony, balogfalvi Siey János alispán özvegye, Vragivich/Wragovich Magdolna kapcsán a birtokszomszédoktól, illetve közeli erősségiek) katonáitól elszenvedett hatalmaskodásokról hoz jelentős adatsorokat (pl. Nr. 65., 254., 406.). A polgári perek sorában a Mosón mezővárosban lakó Zákány Vince és a győri Iványos Miklós közötti adóssági per egyrészt kitűnően illeszkedik Győr és a tágabb térség kelet-nyugati közvetítő kereskedelemben betöltött helyét bemutató feldolgozásokba (Nr. 67.), másrészt mindkét személy esetében — már az eddig ismert adatok alapján is — felhívja a figyelmet egy-egy további (esetleg intergenerációs) esettanulmány elkészítésének a fontosságára.

4 E kötet — kontrollálandó — szórvány adatokat nyújt a vármegye egykori birtokos-társadalma, birtoklástörténete révén a tágabb térség, a Dunántúl végvári archontológiájához is (pl. Szili György veszprémi lovaskapitány 1632: Nr. 316., Sárkány Miklós keszthelyi kapitány, 1634: Nr. 397.). 426