Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Recenzió - Dominkovits Péter: Egy (újabb) évtized a XVII. századi Győr vármegye történetéből

ARRABONA 2007.45/1. RECENZIÓ Természetes — miként ezt a helynévmutató is érzékelteti — a kötetből az egyes településekre kutatók is jelentős információkhoz jutnak, hisz a regeszták az egykori vármegye egészét felölelik, mind a Tó-Sziget- és Csilizköz, az ún. győri puszta (a későbbi pusztai járás), illetve a Sokoróalja számos települése említésre kerül. Ez döntően gazdasági, gazdálkodási konfliktusokra visszavezethető tiltások, tiltakozások, birtokperek formájában jelenik meg, ami a legprimerebben kinyerhető birtoklástörténeti adatokon kívül mind a pusztult települések kutatását, mind pedig a településeken belüli hely- és dűlőnév gyűjtést is új adatokkal, regisztrációkkal gazdagíthatja. (Pl. Gyömörő területén Várerdő, 1635: Nr. 448., Homoród és Bodonhely között Mosla/Musli puszta 1629: Nr. 113., 1635. Nr. 449., Tét területén Aszúerdő 1635: Nr. 459., Nagynyúlon Sóstó, 1635: Nr. 463.). Speciális, központi figyelmet is felkeltő az az eset, amikor egyes települések hovatartozása kerül szóba. 1628-ban nádori leirat kérdezett rá, Gönyü Komárom, avagy Győr vármegye része? (Nr. 101.) Ennél már gyakoribb, amikor megyehatárhoz közeli Győr vármegyei települések lakói a szomszéd vármegye településeinek határát élték, avagy mindez a hatalmaskodás jogi kategóriájával illetve fordítva történt. Pl. 1629-ben kajári, felpéci lakosok nagydémi, répási területeken legeltettek (Nr. 176.), 1631-ben a Komárom vármegyei Némán lakó nemesek Gönyün hatalmaskodtak (Nr. 249.). Győr város és vármegye kora újkori történetírása már korábban is jelezte (Gecsényi Lajos, Horváth József, Pálffy Géza), hogy a két törvényhatóság működése társadalmi, családi, birtokviszonyokban megmutatkozó kapcsolatrendszere nem választható el egymástól. Sőt, egyes esetekben szoros családi, személyi, vagyoni és hivatali viszonyokban megragadható összefüggést is tapasztalhatunk (pl. a Beccaria vagy a Torkos család esetében). E kapcsolatrendszert más oldalról a másik forrástípus, a város protokollumai is jól illusztrálják. Az ítélkezések során gyakori a vármegye alispáni és/avagy szolgabírói képviselet, miként a város — és egyben vármegyeközpont — speciális helyzetéből fakadt, hogy a helyi lakosság és a katonaság közötti ügyekből, konfliktusokból adódóan többször az erődvárosban állomásozó katonaság képviselői is a város és a vármegye vezetőivel közös, vegyes ítélőszéket tartottak. Mindez arra utal, hogy a vármegye jegyzőkönyvében is több, jogi oldala miatt a megyehatóság elé került, Győr város történetkutatása szempontjából fontos bejegyzést találhatunk. Pl. 1632-ben a győri várkapitány megparancsolta, hogy mindazok a győri lakosok, akik a hódolt helyeken is birtokkal, tulajdonnal rendelkeznek, a várost elhagyva költözzenek oda (Nr. 299.). 1633-ban a város földesura, a Győri Székeskáptalan a megyei hatóság előtt tiltakozik az ellen a jogszokás ellen, hogy a szombati piac árusai 1 garast adnak a vásárbírónak (Nr. 362.). Ugyanakkor a legtöbb bejegyzés — a vár alkapitányától is sürgetve — a város útjavításaival, a városkapuk és az azokból kivezető utak rendbentartásával foglalkozik. így 1628-ban a vármegye szolgabírói felügyelet mellett elrendelte az újvárosi utak rendbetételét (Nr. 76.). A Fehérvári kapu előtti kertek között vezető utak javítását a közeli hódolt falvak lakosságának kellett elvégeznie (Nr. 75.). A kérdés fontosságát jól mutatja, hogy a vármegye hivatalviselői elleni súlyos panasz is ezzel kapcsolatos: Zichy Pál alkapitány vádja szerint az illetékes szolgabíró az Újvárossal kapcsolatos munkáját elhanyagolta (Nr. 88., vö.: 1629: Nr. 161.). A folyamatosan visszatérő problémát érzékelteti, hogy 1632-ben a Sokoró kapu javításával kapcsolatos teendők voltak napirenden (Nr. 346.) Végül, de nem utolsó sorban még egy kérdéskörről kell szólni, az e forrástípusban is megjelenő felekezeti konfliktusokról. Az időszak győri püspökei egyértelműen a katolikus megújulás — avagy ellenreformáció — magyarországi vezető személyiségei 427