Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth Imre: Elméleti és módszertani megjegyzések a regionalitás kérdéseinek kutatásához. Regionális indentitások Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon

TÓTH IMRE ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK A REGIONALITÁS .... pedig egyszerűen Burgenlandra változott.

2 E néven kezdték emlegetni az osztrák kormány hivatalos dokumentumaiban, így került be a Szövetségi Alkotmánytörvény szövegébe, majd ezt használták nemzetközi érintkezés során is. Egyesek a területrendezések után Magyarországon maradt, határ menti országrészt változatlanul Deutschwestungarnként emlegették, sőt teszik ezt néhol még ma is. Magyar részről kezdetben sem a Heinzenland, sem a Vier- és Dreiburgenland, illetve Burgenland terminust nem használták. Az 1919. január 29-én kiadott német autonómiatörvény német nyugat-magyarországi (Deutsch-Westungarn) autonóm terület létrehozásáról rendelkezett. Az elnevezésnek kevésbé volt szeparatisztikus üzenete, ugyanakkor kifejezte a német nyelvterület politikai önállóságát, a magyar államiság keretein belül. A végül Ausztriához került 4010 négyzetkilométernyi területre Magyarországon a későbbiekben az „egykori nyugat-magyarországi megyék" nyakatekert frazeológiáját alkalmazták, vagy változatlanul Nyugat-Magyarországnak titulálták a térség egészét. Különösen így volt ez, amikor magyar revindikációs törekvések kerültek terítékre. Szórványosan fordul csak elő a Burgenland név magyarítása „Várvidék" formában. Ez sem a tudományban, sem a közbeszédben nem vált elterjedtté. Érdemes megjegyezni, hogy a Magyarországtól elcsatolt területek új, utódállami elnevezései közül leginkább a Burgenland területnév honosodott meg idehaza. Ennek oka talán éppen az, hogy a térség — ellentétben Felső-Magyarországgal, a későbbi Felvidékkel, Erdéllyel, Vajdasággal stb. — soha nem alkotott jól elkülöníthető történeti egységet, ezért addig önálló elnevezéssel sem rendelkezett. A különböző névváltozatok keletkezése már utal arra, hogy a XIX-XX. században a térséggel kapcsolatban megfogalmazott identitás-elképzelések a nemzetinacionalista elgondolások jegyében születtek. A nemzeti törekvésekről általánosságban elmondhatjuk, hogy azok alapvetően két koncepcióban fogalmazódtak meg. Az egyik territoriális alapon határozta meg a nemzet lényegét, míg a másik a közös nyelvet, tradíciókat, az azonos kultúrát tette a nemzeti közösség alapjául. Az állam-, illetve kultúrnemzeti koncepciók mindazonáltal sajátságosan hatottak egy olyan határrégió társadalmára, mint az Ausztriát Magyarországgal összekapcsoló (és nem elválasztó) térség. A két birodalomfél között húzódó adminisztratív határ elmosódott, mondhatnánk virtuális választóvonalat jelentett a térség lakossága számára. A határon átnyúló, több irányú kötődések miatt a területhez, határokhoz kapcsolódó államnemzeti konstrukció itt nehezebben vert gyökeret az emberek gondolkodásában. A közös történelmi hagyományokra, nyelvi, kulturális azonosságra építő kultúrnemzeti felfogás a Nyugat-Magyarországra jellemző, hosszú évszázados múltra visszatekintő multietnikus kapcsolatok miatt ugyancsak nehézkesen fejlődött ki. A térségben élő horvátság és németség nem volt képes azonosulni a magyar kultúrnemzet koncepcióval, ami logikusan következett a XIX. századi haza-elképzeléseik kiforratlanságából. Mi léphetett azonban a részben idegen magyar nemzetgondolat helyére? Elsőként logikusan a horvát vagy a német-osztrák nemzetfelfogás manifesztációit kell megkeresnünk. Azt látjuk, hogy a helyi horvátság számára Horvátország távoli, belső autonómiával, saját báni kormányzattal, parlamenttel rendelkező állam volt, melynek belső életében a „távolra szakadt" horvátok nem vettek részt (a térség horvát falvainak lakossága 1848-ban jellemzően vagy közömbösen, vagy ellenségként fogadta a Bécs felé menekülő Jellacicot is). A haza és 299