Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)
Tanulmányok - Ďurkovič Éva: Újabb adatok a Kisalföld kora vaskori településszerkezetéhez
DURKOVÏC ÉVA ÚJABB ADATOK A KISALFÖLD KORA VASKORI TELEPÜLÉSSZERKEZETÉHEZ A Harangozó várhegyi magaslat több szintre tagolódik. (VI. tábla/l. ábra) Az egyes szinteket árkok és sáncok választják el, amelyeket elsőként Szőke Béla 1947es terepbejárása során rögzített. A legalsó terasz meredek oldalán kora vaskori cserepeket gyűjtött, valamint a magaslat alatti, északkeletre húzódó, vizenyős területből kiemelkedő dombon bronzkori, La Tène, római és fiatalabb korú cserepeket talált. 54 Az 1950-es évek elején a hegy bejárása során Mithay Sándor is megfigyelte, hogy az egykori földvárat mély sáncokkal vették körül. A földvártól délre, a hegy magas gerincén kis halmokat figyelt meg, amelyeket temetkezési halmoknak tartott, ugyanakkor a Harangozó déli részén vaskori cserepeket gyűjtött. 55 Az 1960as évektől Nováki Gyula részletes felméréseket végzett a Harangozó-hegyen, 56 1968ban pedig Uzsoki András több ízben is bejárta a területet. Az őskori földvár kiterjedését 1 km hosszúságban határozta meg (260,2 m magassági ponttal), 57 a hegy Lovászpatona felé nyúló gerincén őskori földsáncokat figyelt meg. 58 A kelet-nyugat irányban húzódó, kb. 130 m hosszú földsánc déli oldalánál 15-20 m széles árok nyomait azonosította. 59 Szőnyi Eszter, Tomka Péter és Szabó László 1973-ban ismét bejárták a területet. Megfigyelték, hogy a külső árkon belül eső dombtető további árkok által négy részre tagolódik. 60 Összegezve, Sokorópátka-Harangozó várhegyen egy magaslati településsel számolhatunk, amelyet déli oldalán egy sánc határolt, a település belső területét pedig további árkok tagolták. A várhegy területén ásatás nem folyt, így sajnos a magaslati település pontos korát egyelőre nem lehet meghatározni, de valószínűleg több korszakban lakott volt, ha nem is az egész területe, de egyes részei. A terepbejárások alkalmával gyűjtött leletek adnak némi támpontot a keltezéshez. Felszíni gyűjtésből származik az itt közölt két edénytöredék is, amelyek a koravaskor második felére keltezhetők. Egy S profilú tál töredéke, vállán függőleges kannelura dísszel (XJM 56.85.1, VI. tábla/2-3, ábra), 61 amelyet 1947-ben Szőke Béla gyűjtött a Harangozó legalsó teraszán, s Molnár Attila újabban közölt. (Molnár 2006, 339.) Továbbá egy nagyobb méretű edény oldaltöredéke benyomott bordadísszel (XJM 69.6.1, VI. tábla/2, ábra) 62 szintén felszíni gyűjtés során került elő. E kerámiatípusok párhuzamai a Ha C2/Ha Dl korszakra keltezett leletegyüttesekből is ismertek, mint az itt közölt Koroncó és Lébény leletanyagában is látható. 63 Az ún. Knickwandschale-típusú tálak részletes vizsgálatával Jozef Bújna foglalkozott, mint a késő Hallstatt-kor keramikájának fontos típusával. (Bújna 1991, 368-374.) Az ívelt nyakú, profilált vállal kiképzett táltípus már a korai vaskor középső szakaszában megjelent, fejlődésének végső fázisa a késő Hallstatt - korai La Tène időszakra tehető. Korábbi típusához sorolható a sokorópátkai töredék is, amelynek válltörését függőleges bordák díszítik. Párhuzamát megtaláljuk a szlovákiai Kisgeszt (Hoste) 1. számú házának leletanyagában, amelyet ásatói a Ha Dl időszakra kelteztek. (Bujna-Romsauer 1984, 432., 442.) Sopron-Krautacker 270. sz. házából szintén ismert a típus, ahol egy velemi típusú fibulával, és Jerem Erzsébet által további késő Hallstatt-jellegűnek meghatározott kerámiával együtt került elő. (Jerem-Facsar-Kardos-Vörös 1984,15., 16., 17. és 6. ábra.) PilismarótSzobi rév egyelőre csupán részben közölt telepanyagában szintén megtaláljuk a tál párhuzamait, a 41. sz. gödörből korongolt kerámiával együtt került elő. (Wollák 1979, 57-8, 4: 1. ábra.) A típus széles elterjedési területére már J. Bújna felhívta a figyelmet. 64 A képen feltüntetett magyarországi lelőhelyek sorához kapcsolhatók a T. Németh Gabriella által Darnózseliből, továbbá a Tankó Károly által Ménfőcsanakról közölt darabok. 65 19
