Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Ácsolt gabonatároló ládák (hombárok) a Rábaközben

VARGA NOÉMI ... TELEPÍTÉSEK A MAGYARÓVÁRI JÁRÁSBA 1938-40-BEN ... Nemes Leitner Zsigmondné 1935-ben bekövetkezett halálával a terület egyik örökösére, dr. Tamássy László ügyvéd, alkonzulra szállt. 1940-ben Tamássy László adta el a birtokot a Földművelésügyi Minisztériumnak. Református lévén gyakran találkozott Csizmadia Károly lelkésszel, aki a telepítések lelkes híve volt. A lelkész visszaemlékezési szerint egyik ilyen találkozásukkor említette neki Tamássy, hogy eladja rónafői birtokát, mégpedig egy osztrák állampolgárnak. Csizmadia Károly meggyőzte arról, adja inkább a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy az telepítés céljára felhasználhassa. Mivel Tamássynak sürgősen és egy összegben volt szüksége a pénzre — családjával együtt el akarta hagyni az országot — Csizmadia Károly azonnal Budapestre utazott, hogy meggyőzze a Földművelésügyi Minisztérium telepítési osztályát — ahol személyes kapcsolatai voltak — a rónafői birtok telepítésre való alkalmasságáról. A telepítési osztály egyik tanácsosa, Vass Elek hallgatta meg a lelkész javaslatát és Szepessy Gézához, a Földhitelintézet vezetőjéhez küldte, hogy neki is előadja mindazt, amit a rónafői birtokról tud. Szepessy a birtok részletes leírására kérte Csizmadiát és néhány nappal később maga is megnézte a területet. A helyszíni szemle után úgy döntöttek, hogy megvásárolják a birtokot, mert alkalmasnak találták telepítési célokra. A helyszíni szemle alkalmával állapodtak meg arról is, hogy a családokat Csizmadia Károly vezetésével, a pünkösdvásári telepes, helyettes telepfelügyelő, Kovács Péter segítségével válogatják ki. (Csizmadia 1990, 25-28.) Csizmadia és Kovács jól ismerték egymást, hiszen a lelkész látta el a környék kisszámú reformátusságának lelki gondozását, akik közé a Pünkösdvásárra érkezett hajdúságiak is tartoztak. A telepesek kiválasztásában, kérésükre, a Debreceni Református Kollégium ifjúságának telepítési mozgalma is közreműködött, akik a telepítésre jelentkezők körében környezettanulmányt végeztek, ezáltal könnyítve a minisztérium munkáját.

26 A telepítési eljárás 1940 márciusában kezdődött. Csizmadia Károlynak és Kovács Péternek ekkorra sikerült elérnie, hogy a telepesek Hajdúböszörményből érkezhessenek. Április 5-én Szalay Jenő, minisztériumi jogtanácsos a városba utazott, hogy tájékoztassa az áttelepülni szándékozókat a lehetőségekről. Április 8-án újabb megbeszélésre került sor, melyen nyolc leendő telepes vállalta, hogy Rónafőre utazik megnézi a szóban forgó ingatlanokat, majd az ottani tapasztalatokról tájékoztatást ad. (Varjasi 2006, 36.) A földek előzetes szemrevételezése rendkívül fontos volt az áttelepülni szándékozók számára, hiszen jövőjük függött az ottani földek minőségétől. A pünkösdvásári telepítéssel kapcsolatban előkerült egy olyan levéltári forrás, melyben a helyszíni szemléről hazaérve, a Csanád megyei jelentkezők közül többen visszamondták igénylésüket. Kifogásolták az ottani föld minőségét, mely beszámolójuk szerint kavicsos és mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas volt. Emellett a legelőterületet sem tartották állataik számára megfelelőnek. Kérték a föld holdankénti árának csökkentését, amit a Földművelésügyi Minisztérium elutasított. A többség azonban nem állt el áttelepülési szándékától, mert a Mosón megyei viszonyokat sokkal jobbnak tartotta, mint a Csanád megyeieket.

27 Az ingatlanokra voltak környékbeli, Mosón és Győr megyei jelentkezők is, a telepítésnél azonban nem őket, hanem a távolabbi vidékeken élőket részesítették előnyben, ami kiváltotta a vármegyei elöljárók bírálatát. Nemcsak a telepítések „rosszul megfogott és felháborítóan rosszul vezetett ügyét" nehezményezték, hanem azt is, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, ahelyett, hogy a helyi gazdák érdekeit tartaná szem előtt, távoli vidékekről érkezőket támogat.

28 A vármegye elöljárói ezen 179