Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Ácsolt gabonatároló ládák (hombárok) a Rábaközben

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK kívül nehezményezték azt is, hogy a Földművelésügyi Minisztérium sem a telepítésre igénybe vett földterületek kijelölésénél, sem azok szakszempontok szerinti elbírálásánál nem kérte ki az illetékes hatóságok véleményét. Igyekeztek hangot adni azon véleményüknek, hogy a telepítések előkészítésébe és irányításába be kell vonni a helyi szerveket is, hiszen a térség viszonyainak ismeretében ők azok, akik megkönynyíthetik, meggyorsíthatják a telepítések lebonyolítását, és lecsillapíthatják a telepítések kapcsán fellobbant indulatokat. A rónafői „földkóstoló bizottság" 1940. április 16-án indult Rónafőre. Vezetője B. Kiss Mihály, tagjai Kovács Gyula, Láda Márton, Péter Imre, Szabó Béla, Szálkai Márton, Szekeres János és ifj. Sz. Varga Lajos voltak. (Varjasi 2006,38.) Az utazásra a minisztérium kedvezményt adott — ahogy tette ezt a Csanád megyei gazdák jessemajori helyszíni szemléje alkalmával is. Kétnapos oda-vissza utazás után, április 20-án B. Kiss Mihály, Kovács Gyula és Péter Imre a főügyésznek számoltak be kedvező tapasztalataikról. A küldöttség tagjai azt is vállalták, hogy a városházán tájékoztatják a leendő telepeseket a Rónafőn szerzett benyomásaikról. (3. kép) A telepítésről általában egymástól hallottak az emberek. Kovács Péter, Hajdúböszörményben élő testvére házában több alkalommal tartott összejöveteleket, amelyeken a rónafői telepítés lehetőségéről beszélt. Voltak olyan családok, ahol a feleség értesült először a telepítésről és beszélte rá férjét a költözésre: „... anyám hazajött és mondja apámnak,... apám nagyon megijedt, káromkodott, hogy ő nem megy sehova, de aztán csak rábeszélte a mama, háthogyha jó lesz.". (Gélén Sándorné közlése) Az asszonyok gyakran férjük kicsapongó életmódjának megszűnését remélték a más környezetbe kerüléstől. 3. kép A „földkóstoló bizottság" (Varjasi, 2006. 38.) 180