Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Ácsolt gabonatároló ládák (hombárok) a Rábaközben

VARGA NOÉMI ... TELEPÍTÉSEK A MAGYARÓVÁRI JÁRÁSBA 1938-40-BEN ... a vidéken legyenek őrállói a magyar életnek". (Csizmadia 1990, 112.) Ezeken túl, a telepeseknek orvosi vizsgálaton is meg kellett jelenniük és csak akkor települhettek át, ha egészségesek voltak. A telepes községek élére telepfelügyelőket neveztek ki. A telepítési törvény végrehajtási utasítása ott írta elő kötelezően telepfelügyelő kinevezését, ahol az új birtokszerzők száma meghaladta a százat. Ahol számuk nem érte el a százat, ott egyegy, gazdasági iskolát végzett földművest bíztak meg a többi telepes irányításával.

6 A telepfelügyelő sokrétű kötelességei között elsődleges feladata a telepesek gazdálkodásának szakszerű irányítása és ellenőrzése volt. Neki kellett gondoskodnia a telepesek számára szükséges dolgok beszerzéséről és eladásra kerülő terményeinek együttes értékesítéséről. 0 felügyelt a telephelyek állapotára, az épületek karbantartására és a házak környékének tisztántartására. Ő ellenőrizte a telepesek által fizetendő törlesztő részletek, haszonbérletek, közterhek befizetését. Minden kiadásról és bevételről szakszerű, pontos számadásokat kellett vezetnie. Köteles volt bejelenteni a telepesek elhalálozását, a telephelyről való esetleges lemondásokat. 0 állapította meg a volt telepesek által, az ingatlanokon végrehajtott beruházások értékét és ő tett javaslatot újabb birtokszerzők kiválasztására. Hogy feladatainak eleget tudjon tenni, mellékállást nem vállalhatott. Megbízatása egy évig szólt, de a földművelésügyi miniszter bármikor felmondhatott neki, vagy áthelyezhette máshova. Hogy munkáját ellenőrizni tudják, negyedévenként, később pedig havonta jelentéseket kellett tennie a telepesek általános gazdasági, népesedési és szociális viszonyairól.

7 Telepfelügyelői munkakörébe való beiktatása előtt esküt kellett tennie a Földművelésügyi Minisztérium illetékesei előtt. A telepfelügyelő mellett a minisztérium is rendszeresen ellenőrizte a telepeseket. A telepítési osztály munkatársai meghatározott időközönként járták sorra egy-egy terület újonnan létesített településeit. A helyszíni szemlék alkalmával ellenőrizték a gazdaságok és a telepes község működését, de „gondjuk volt a családok belső életére is."

8 A kiszállások alkalmával a megbízottak végigjárták a telepesek házait, birtokait, akiket a telepfelügyelő előzetesen értesített a minisztériumi megbízottak érkezéséről. Megbizonyosodtak arról, hogy valóban azok művelik-e a földet, akiknek juttatták, többször felmerült ugyanis a gyanú, hogy a telepesek, a minisztériumot kijátszva, másnak engedik át a földet használatra. Akinek a földje nem volt megművelve, és akit alkalmatlannak tartottak a gazdálkodásra, annak haszonbérletét azonnal felmondták.

9 A magyaróvári járásba történt telepítések A magyaróvári járás első csoportos telepe Kisudvar, német nevén Kleinhof volt. A Mosón határához tartozó, 690 katasztrális holdnyi területet 1937 áprilisában vette meg az állam Albrecht főhercegtől. A telepítési eljárás rögtön megkezdődött, aminek eredményeként októberben 13 család talált új otthonra Kisudvaron. Őket követte 1938ban 7,1939-ben pedig 2 család. A családok környékbeli, Győr és Mosón megyei családok voltak, Markotabödögéről, Kisbajcsról, Beziről, Tényőről, Cakóházáról, Tárnokrétiből, Rábcakapiból, Dunakilitiről, Lebenyből és Pusztasomorjáról érkeztek. A Földművelésügyi Minisztérium először csak Győr megyei családokat akart telepíteni, ám amikor kiderült, hogy nincs elég jelentkező, Mosón megyei családoknak is lehetőséget adott arra, hogy telepes gazdálkodóként kezdjenek új életet. A gyér érdeklődésnek megvolt az oka. A terület alacsony fekvésű és vizenyős volt, mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas. A telepesek házaikat, melléképületeiket saját pénzből 175