Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Csiszár Attila: Ácsolt gabonatároló ládák (hombárok) a Rábaközben

ARRABONA 2007. 45/1. TANULMÁNYOK építették, mert a telepítési alapból támogatást alig kaptak.

10 A kedvezőtlen tényezők ellenére mégis szépen gyarapodott a telep, köszönhetően a telepeseknek, akik kitartóan dolgoztak. A telepítésügyi főfelügyelők jelentései szorgalmas, haladó gondolkodású gazdákról szóltak, akik szakszerűen gazdálkodtak földjeiken.

11 A magyaróvári járás második telepítése Kisnyilas volt. Gróf Wenckheim Pál lébény-mosonszentmiklósi uradalmának egyik birtokán jött létre, amelyet a nehéz anyagi helyzetben lévő gróf, adója törlesztéseként adott át az államnak, a szomszédos Sarolta-majorral együtt, 1938-ban. Az állam a területeket az Országos Vitézi Széknek juttatta, Kisnyilast tulajdonul, Sarolta-majort haszonbérletbe. A vételárat 20 év alatt, évi 2 százalékos kamattal, a haszonbért pedig, ami a vételár 4 százaléka volt, minden év október l-jén kellett megfizetnie. Az Országos Vitézi Szék 1938-ban vitézi családokat telepített a birtokokra, a Hajdú megyei Józsa községből. A16 család

12 számára 15-20 holdas birtokokat alakítottak ki és 1940-re mindegyikük beköltözhetett saját házába, melyhez istállók és melléképületek tartoztak.

13 A vitézi telep kifejezés annyit jelentett, hogy a telepes családfők valamennyien a Vitézi Rend tagjai voltak. Földhöz juttatásuk azon gondolat jegyében történt, mely szerint a telepítés „... jó alkalom arra, hogy az állam ... lerója tartozását azokkal szemben, akik a háborúban életüket, vagyonukat, egészségüket áldozták fel a hazáért."

14 A Wenckheim gróf által felajánlott többi területet helyi igénylőknek és volt uradalmi cselédeknek juttatták.

15 1938-ban történt a pünkösdvásári telepítés is. Az új község a közigazgatásilag Mosonszentjánoshoz tartozó jessemajori gazdaság területén jött létre, amely Frigyes főherceg magyaróvári uradalmához tartozott. A főherceg 1936-ban bekövetkezett halála után fia, Albrecht főherceg, adója törlesztéseként adta át az államnak telepítési célokra 1937-ben, ami az 1936-os telepítési törvény értelmében általános gyakorlat volt. Az új község kialakítása több lépésben történt. Az első telepesek, 17 mezőkovácsházi család, 1938. október 18-án érkeztek. Őket követte október 19-én 12 magyarbánhegyesi, majd október 20-án 11, szintén Csanád megyei család. 1938 folyamán összesen 54 család érkezett. A telepítés második szakaszára 1940-ben került sor, amikor újabb 55 család érkezett Pünkösdvásárra. Ezt az tette lehetővé, hogy 1940-ben a Fölhitelintézet megvásárolta gróf Pálffy Fidél és Dericskai Katona Móric Mosonszolnok déli határához tartozó birtokait, melyekkel Pünkösdvásár területe közel 3000 katasztrális holdra nőtt.

16 A telepesek a Csanád megyei Mezőkovácsházáról, Csanádapácáról, Magyarbánhegyesről, Dombiratosról, Tótkomlósról, valamint a Sopron megyei Egyedről, Faradról, Szilsárkányból, Bősárkányból és Acsalagról érkeztek. Rajtuk kívül két olyan család is volt, akik korábban a szomszédos Mosonszentjánoson és Mosonszentpéteren laktak. A telepítést 1943-ban 1 család átköltözése zárta, a Csanád megyei Kaszaperről. Velük együtt 1943 végére összesen 147 család talált új otthonra Pünkösdvásáron. A Jessemajorral szomszédos 890 katasztrális hold területű Rohrerföld-pusztát a volt uradalmi cselédeknek osztották ki, akik mint haszonbérlők gazdálkodtak az átlagban 1-4 katasztrális hold területű birtokokon.

17 A következő telepítésre 1939-ben került sor, amikor a szintén gróf Wenckheim Pál lébény-mosonszentmiklósi uradalmához tartozó, Jánosháza-pusztát vette át az állam telepítési célokra. Csakúgy, mint Kisnyilas, Jánosháza is az Országos Vitézi Szék megyei tagozatának tulajdonába került, ahova Sopron megyéből telepítettek 20 vitézi családot. A telepítések sorát 1940-ben a rónafői zárta, amelynek keretében református családok érkeztek a Hajdú megyei Hajdúböszörményből. 176