Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Domokos György: A várinventáriumok és jelentőségük a törökellenes védelmi rendszer történetének kutatásában
DOMOKOS GYÖRGY A VÁRINVENTÁRIUMOK ÉS JELENTŐSÉGÜK A TÖRÖKELLENES ... Az inventáriumokban összeírt több mint ezer különféle tárgyat feldolgozásuk előtt azonosítani kell, vagyis meg kell határozni a szavak pontos jelentését. E gazdag szókincs értelmezésének problematikájával először az 1662. évi kassai leltár kiadásakor kezdtem komolyabban foglalkozni. 59 Kiderült, hogy történetírásunk a fogalmak egy jelentős részével nem tud mit kezdeni, nem tudja lefordítani és értelmezni jelentésüket, így pedig nem lehet rekonstruálni a várak belső életét, felszereltségét, végső soron a rendszer működésének egyik alapkövét. Kétségtelen, hogy nem egyszerű esettel állunk szemben, hanem egy, több tudományág határait érintő kérdéskörrel, amelyet egyszerre kell a tárgyi régészet, a nyelvészet, a néprajz, valamint a fegyvertörténet, az ipartörténet, kultúrtörténet stb. irányából vizsgálni. A korban használatos három nyelv, azaz a latin, a német és a magyar, valamint az inventáriumok között kettős kapcsolat figyelhető meg mind az idő múlása, mind pedig a már említett részletesség és alaposság 60 viszonylatában. A XVI. század közepén még leginkább latinul vették fel az inventáriumokat. Kelenik József a szakállasokról írott cikkében a 89 latin nyelvű jegyzék mellett csak 25 magyar és 16 német nyelvűt dolgozott fel. 61 Az általam gyűjtött inventáriumok nyelvi és időbeli eloszlása a következőképpen alakult: nyelv felhasznált inventáriumok: 198 db 62 összes inventárium: 306 db nyelv összesen 1606-ig 1607-től összesen 1606-ig 1607-től latin 96 - 48,5% 84 12 157-51% 136 21 német 64-32,3% 47 17 82 - 27% 60 22 magyar 38 -19,2% 13 25 67 - 22% 22 45 A táblázat adataiból, úgy tűnik, hogy a XVI. században egyértelműen a latin nyelv volt az uralkodó, a XVII. században pedig talán a magyar. Ám mielőtt a számok alapján bármilyen végső következtetést levonnánk, érdemes két jelenségen elgondolkozni. Először is — mint az az inventáriumok felvételének gyakorlatánál már említettem —, néhány várunk esetében egyazon időpontból két különböző nyelvű inventáriumot ismerünk, 63 s ezen iratpároknál néhány alkalommal az egyiket a bécsi levéltárakban, a másikat itthon leltem meg. Ennek alapján feltételezhető, hogy a Haditanács és a Magyar Kamara számára máskor is készítettek külön-külön példányt az adott vár leltárából, s ezek között bizonyosan akadtak eltérő nyelvűek is. Tekintetbe véve, hogy a XIX. században a bécsi levéltárakban olykor jelentős mértékű selejtezés történt, 64 illetve Magyarországon a háborús cselekmények miatt mekkora iratpusztulás volt, meglehetősen esetleges, hogy egy-egy hasonló iratpárból melyik maradt az utókorra. Ez pedig akár alapvetően módosíthatná a fenti adatokat. A másik feltűnő jelenség az, hogy több latin nyelvű inventárium amolyan „kvázi-latin". Ezalatt azt a nyelvi képződményt értem, amikor az irat készítője, nem találván megfelelő latin kifejezést, a következő formában írta le az adott tárgyat: — általános latin fogalom 65 + vulgo 66 + a tárgy pontos neve németül vagy magyarul; vagy: — instrumentum + a tárgy anyaga latinul + a tárgy körülírása latinul + vulgo + a tárgy neve németül vagy magyarul. 75
