Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Domokos György: A várinventáriumok és jelentőségük a törökellenes védelmi rendszer történetének kutatásában

ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK Egyik-másik elem persze sokszor hiányzik. A németre vonatkozóan mindezt legjobban Murány 1558. évi leltára illusztrálja, ahol közel száz tételből 55 valamelyik bemutatott sémát követi.

67 A magyar nyelv ilyetén szerepét főként Eger inventáriumai reprezentálják.

68 Azokat a latin nyelven írt inventáriumokat, ahol a tárgyak jelentős részét (tehát a leltár lényegét) a fentiekhez hasonló módon írták le, nyelvi szempontból mindenképp a tisztán egynyelvűektől elkülönítve kell kezelni. Ez ráadásul egyértelmű bizonyíték a szakszókincsnek a latin nyelvben e téren meglevő hiányosságaira. Ugyanakkor az általam megismert magyar nyelvű inventáriumokban jóformán egyáltalán nem találkoztam a magyar szavak német magyarázattal történő kiegészítésével. Ez utóbbi megállapításaim egyben a nyelv és a pontosság kapcsolatának viszonylatában is lényegesek. Ha ugyanis a mondott latin szerkezetből éppen a vulgo + német vagy magyar szakkifejezés maradt el, már sokkal nehezebb értelmezni a meghatározást. Ez az általános értelmű kifejezések gyakori használatával együtt azt eredményezte, hogy a latin jegyzékek, terjedelmüktől függetlenül, többnyire elnagyoltak, pontatlanok, főként a fegyverzet szempontjából, s ez az állapot az idő múlásával nem sokat változott. A magyar nyelvű leltárak felemás képet mutatnak, jó néhányuk rövid és elnagyolt, de akadnak egészen alaposak is. Itt is megfigyelhető, hogy az idő múlásával mind precízebbek lesznek az inventáriumok.

69 Mindez azzal magyarázható, hogy a magyar, mint élő nyelv, átvette a német szakszavak jelentős részét, olykor tükörfordításban (Sattelwagen = nyergesszekér), olykor csak alakmódosítással (Falkaun = falkony, Protze = böröckstb.). A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy bár a XVI. századi leltárak felvételekor a leggyakoribb nyelv a latin, ám a szaknyelvként mégis a németet használták.

70 Emellett a számok alapján jól látható, hogy a magyar nyelv szerepe jelentősen megnőtt a XVII. századra. Végezetül igazságot kell szolgáltatnom. Meg kell ugyanis állapítanom, hogy a latin nyelvű leltárak eme nehézkes, körülírás módszere az utókor kutatója számára inkább áldás, mint átok. E magyarázatok nélkül ugyanis számos fogalmat, kifejezést egyszerűen nem lehetne megfejteni, hiszen a szakszavak egy jelentős része már rég kikopott a használatból, és sem a korai szógyűjteményekben, de még a több mint száz kötetre rúgó felvilágosodás korabeli német enciklopédiában sem szerepelt.

71 76