Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Domokos György: A várinventáriumok és jelentőségük a törökellenes védelmi rendszer történetének kutatásában

DOMOKOS GYÖRGY A VÁRINVENTÁRIUMQK ÉS JELENTŐSÉGŰK A TÖRÖKELLENES ... A váraknak a védelmi vonalban betöltött szerepe, súlya felől nézve az inventáriumok eloszlását, szintén erős hiányosságokat fedezhetünk fel. Központi váraink közül jószerével csak Kassára mondhatjuk, hogy a véleményalkotáshoz elég forrással rendelkezünk róla. Ugyanakkor ami a többiekről, Kanizsáról, Győrről, Komáromról, Érsekújvárról, Váradról a kezünkben van, alig ér valamit. Különösen fájó ez a középső három esetében, amelyek a török támadás fő irányába estek, így felszerelésüknek elvileg a legjobbnak, leggazdagabbnak, legösszetettebbnek kellett lennie. Hasonló problémák vannak a dunántúli területek másodvonalbeli váraival, mint Pápa, Veszprém, Tata stb. Ennek az a következménye, hogy a várak felszerelését a védelmi vonalban betöltött szerepük alapján meglehetősen nehéz átfogóan elemezni. Az inventáriumok időbeli eloszlása sem egyforma. A legkorábbi Trencsén 1535. évi, a legkésőbbi Lőcse 1711. évi leltára.

26 Az természetesen magyarázatra szorul, hogy egy, a török elleni védelmi rendszerről szóló kutatásba hogyan kerültek be a Rákóczi-szabadságharc idejéből származó inventáriumok. Ám ha ezek tartalmát öszszevetjük a XVII. század második felében felvett összeírásokkal, arra a következtetésrejutunk, hogy az 1699-től 171 l-ig eltelt évek alatt a várak felszerelésében szinte semmilyen változás sem történt. Ugyanazokat az eszközöket, szerszámokat, fegyvereket, ágyúfajtákat találjuk itt is, ott is, tehát e leltárak bátran felhasználhatók a török kori várak életének megismeréséhez is.

27 Ennek megfelelően az 1535-től 1606ig

28 terjedő időszakból 194 inventárium származik (76,7%), míg a XVII. századból csupán kevesebb mint harmaduk, 54 (21,3%), a karlócai békétől a szatmári békéig eltelt időből pedig csupán 5 (2%). Igaz viszont, hogy a XVII. századiak között több a nagy terjedelmű, részletes jegyzék, tehát a bennük szereplő adatok mennyiségét tekintve az arány sokkal jobb (XVI. sz.: 61%, XVII. sz.: 36%, 1699 után: 3%). A számokból kitűnik, hogy néhány várunkról több inventáriumot is ismerünk. Ezek lehetnek egyidőben felvett, azonos vagy eltérő nyelvű, avagy egymást követően készült leltárak. A későbbiekben mindkét esettel részletesen is foglalkozom majd, itt csupán felhasználásuk okaira térek ki. Az előbbiek főként a készülő szótárhoz nyújtanak segítséget, a tárgyak

29 különböző nyelvű alakjainak azonosításában, az utóbbiak pedig inkább a várakban zajló folyamatok megértését segítik. Azt, hogy egy inventáriumot miként kell elkészíteni, tulajdonképpen semmi sem szabályozta, legfeljebb a szokás, a hagyomány, amely azonban széles körben elfogadottnak tűnik. Olyannyira, hogy a nyugat-európai hadszertárak összeírásai legfeljebb a bennük felsorolt fegyverek mennyiségében térnek el a magyarországiaktól, formájukban alig.

30 A inventáriumok felvételének körülményei, célja, időpontja, az összeírást végző személyek neve többnyire az iratok elején álló hosszabb-rövidebb címből tudható meg, olykor pedig záradékban olvashatók. Várleltárakat feltehetően valamelyes rendszerességgel

31 készítettek a nyilvántartás frissítése végett, vagy akkor, amikor az adott erődítmény harci cselekmények folytán, vagy tulajdonosváltás miatt gazdát cserélt. A leggyakoribb eset az ismétlődő állapotfelmérés. Az összeírást elrendelők céljától függően készülhetett: 1.) puszta tüzérségi leltár, amely kizárólag az adott vár lövegparkját mutatja be;

32 2.) a vár fegyverzetének egészét (tüzérség, kézi lőfegyverek, hidegfegyverek, muníció) felölelő lista;

33 3.) a fegyverzet felsorolásán túlmenően további, főként a várgazdaság működésének adatait tartalmazó inventárium.

34 71