Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Domokos György: A várinventáriumok és jelentőségük a törökellenes védelmi rendszer történetének kutatásában

ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK Az inventáriumokat döntő többségükben az egész erősségre kiterjedően vették fel. Elsősorban a nagyobb várak, központok esetében azonban többször megtörtént, hogy csak a hadszertárról (Zeughaus, domus armamentaria, cejkház) készült egy külön leltár, amelyből így hiányoznak a védműveken felállított fegyverek.

35 A leltározást rendszerint a vár tulajdonosa rendelte el, a királyi várakban az uralkodó vagy a kamara, a magánvárakban értelemszerűen a birtokos. Ennél azonban sokszorta fontosabb lenne, s az inventáriumok értékének, tartalmuk megbízhatóságának egyik fokmérője lehetne, hogy kik végezték e tevékenységet: szakemberek vagy laikus hivatalnokok. Szerencsére a legtöbb inventáriumban megtaláljuk az összeírok nevét, s általában titulusukat is. Ám felkészültségüket nem könnyű megítélni, eltekintve a konkrétan megnevezett hozzáértő személyektől (hadszertárnok, tűzmester stb.), hiszen pl. egy várbeli udvarbíró, számvevő stb. akár hadfelszerelési szakemberré is válhatott az évek során. Ebből adódóan sok esetben éppen fordítva működik a dolog: a szakszerűen elkészített leltár igazolja vissza az összeírok hozzáértését. Összesen 144 leltárban adták meg az összeírókat, s ezekben 272 személy szerepelt, összesen 356 említésben. A 272 személy közül 64-ről puszta nevükön kívül eddig semmilyen közelebbit nem tudtam megállapítani. 218 összeíróról közölte a forrás, hogy kinek a szolgálatában állt az illető, midőn a leltár készült. Eszerint: 92 fő az adott vár, 70 fő az uralkodó, 18 fő a Magyar Kamara, 16 fő az egyház, 14 fő a vármegyék, 3 fő a Szepesi Kamara, 2-2 fő az erdélyi fejedelem és a földbirtokos, 1 fő pedig a Máramarosi Kamara szolgálatában állt.

36 Az említettek között a bizonyosan szakértőnek tekinthető személyek (hadszertári alkalmazott, tűzmester) száma csupán 25 fő (30 említésben), de, mint mondottam, a várbeli tisztségviselők is nagy valószínűséggel ilyennek vehetők. Az inventáriumokat rendszerint az előző leltárral összehasonlítva—tehát annak szövegét és számait másolás közben az adott pillanatban érvényes állapothoz igazítva — vették fel. Erre utal sok esetben a hasonló szerkezet, vagy a tételek azonos sorrendje.

37 így például az 1554. decemberi kassai leltárban azt olvashatjuk, hogy az a februárban felvett jegyzék szó szerinti másolata.

38 A másolás tényét néhány alkalommal konkrétan ki is jelentették az irat bevezetőjében, mint például az 1647. évi kassai összeírásban: ,J)ießes Jnuentarium ist den Andern Jnuentarium Nach abgeschriben wordten ...".

39 Különös eset Ónod 1669. évi leltáráé, amelyet szó szerint bemásoltak az 1676. december 1-én kelt inventariumba, és az összeíró erre vonatkozólag megjegyezte, hogy „ez ideigh Micsoda Változások Lőttek, nem Circalhattam ki, sem Ezekben Való Erogatiokat, mjvel Nemet officerek keze alat és dispositiojaban vadnak á Rébelliotolfoghva".

40 A másolás következményeit az 1647., 1650., 1662. és 1669. évi kassai összeírások illusztrálják legjobban. Bár a megjelölt időpontok között felvett jegyzékek hiányoznak, többek között a lövegek leírásának szinte szó szerinti ismétlődése arra mutat, hogy ez a gyakorlat évtizedeken át tartott. Példaként álljon itt egy összehasonlítás a Pórtánc—német nevén Bauertanz—nevű ágyú

41 leírásairól, amelyben megfigyelhető, hogy a löveg állandó paramétereit tartalmazó első szövegrész a huszonkét év alatt nem változott:

42 72