Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Domokos György: A várinventáriumok és jelentőségük a törökellenes védelmi rendszer történetének kutatásában
ARRABONA 2006,44/2. TANULMÁNYOK a megjelentetett anyag minősége olykor messze elmarad a betűhív átírás megkívánt szintjétől. Sok téves olvasatot, rengeteg betűhibát stb. találtam, nem is beszélve a fordítások pontatlanságairól. Ez utóbbi kirívó példája az 1685-ben, az érsekújvári erődítmény visszafoglalása után keletkezett löveglista közlése. 16 E hiányosságok persze a kiadások jelentőségét annyiban semmiképp sem csökkentik, hogy szélesebb olvasóközönség számára is hozzáférhetővé tették e becses forrásokat. Nyilvánvaló az is, hogy egy ilyen régi irat kiadásakor figyelembe kellett és kell venni a laikus olvasók igényeit. Emiatt azonban—főként némely magyar nyelvű — inventárium átirata már oly mértékben eltért az eredetitől, hogy tudományos felhasználásra, véleményem szerint, nem alkalmas. 17 A inventáriumok gyűjtése alapvetően két helyen folyt. A Magyar Országos Levéltárban végzett munka során a Magyar Kamara Archívumára koncentráltam, s főként az Urbaria et Conscriptiones (E 156), a Lymbus (E 211) és Városi és kamarai iratok (E 554) elnevezésű fondokban kutattam. Természetesen tudomásom van egy sor további inventárium létezéséről, például a családi levéltárakban is, melyek öszszegyűjtése a következő évek feladata. A kutatás másik színhelye a bécsi Kriegsarchiv és a Hofkammerarchiv volt. Ezek a levéltárak eddigi ismereteim szerint meglepően kevés inventáriumot őriznek, ami annál is sajnálatosabb, mert így épp legnagyobb, legjobban felszerelt váraink anyaga hiányos (pl. Győr, Komárom). Összesen 306 darab inventáriumot, illetve két, több vár leltárát tartalmazó forrást sikerült összegyűjtenem. Ez utóbbiak egyike egy 1570-ből származó felsőmagyarországi felmérés 11 vár adataival, 18 a másik pedig az 1576. évi hadi tanácskozások egyik összefoglaló anyaga, 39 vár fegyverzetének összeírásával. 19 Mindezek közül végül 203 darab önálló inventáriumot, valamint az említett két forrás 50 leltárát használtam fel közvetlenül. Véleményem szerint a folyamatok és tendenciák bemutatására ez a mennyiség tökéletesen elegendő. A válogatáskor a döntő szempontot az jelentette, hogy mennyire „tartalmas" az adott leltár, nyújt-e a többiben nem szereplő, valóban új információt, továbbá igyekeztem figyelembe venni a területi és időbeli eloszlást. A kihagyott inventáriumok többsége csupán a végvonaltól távol eső kis várak néhány lövegének és kézi lőfegyvereinek számát, valamint a hozzájuk tartozó muníciót tartalmazza, illetve azonos nyelvű duplikátumok. Minthogy ezek az összképet nem módosítják, felhasználásuktól eltekintettem, már csak azért is, mert feleslegesen növelték volna a feldolgozandó adatok amúgy sem csekély mennyiségét, lényegi haszon nélkül. Az említett, összesen 253 inventárium 20 85, a XVI-XVII. századi Királyi Magyarországon, illetve Erdélyi Fejedelemségben levő várhoz tartozik. Ezek területi eloszlása — sajnos — korántsem egyenletes, túlsúlyban vannak az Észak-Magyarországon levő két főkapitánysághoz, a bányavárosihoz és a felső-magyarországihoz tartozó erősségek, és a róluk készült inventáriumok. 21 A korabeli várlisták alapján a felső-magyarországi főkapitánysághoz sorolható 18, a bányavárosihoz 16, a győrihez 10, a kanizsaihoz (később Kanizsa ellenihez) 10 vár. 22 Komárom közismerten „magánvaló végház" volt, mint a naszádosok központja, Gyulát, Szolnokot pedig eszerint nem lehetett beosztani. 23 Pozsony és Magyaróvár nem számított ugyan a végvonalba, de királyi őrség állomásozott bennük. Ugyancsak a várlisták alapján lehetett elkülöníteni a királyi és a magánvárakat (18 db), 24 bár itt is elég nagyok a bizonytalanságok. Külön kell vizsgálnunk az Erdély területén levő várakat (5 db). 25 70
