Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Bocsi Zsófia: Csókakő vár az írott források tükrébe, különös tekintettel az Anjou korra

BOCSI ZSÓFIA CSÓKAKŐ VÁR AZ ÍROTT FORRÁSOK TÜKRÉBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ... 3. kép Csór nembeli Gönyűi Tamás címere, 1328 (Nyáry 1886. 63.) maradt a már említett oklevélen.

39 (3. kép) A sok egybeesés azonban felveti azt a kérdést, hogy nem két, ugyanazon az oklevélen szereplő várnagyról van-e szó, akik közül csak az egyik volt Csókakő várnagya? A kérdést Engel Pálnak és Lővei Pálnak az említett oklevél pecsétjeiről írt összefoglaló tanulmánya oldotta meg, itt ugyanis világosan látható (a különálló pecsétek mellett), hogy Magyar Pál neve mellett a castellanus de Gymus titulus áll,

40 így csak egy szerencsétlen tévedés kapcsán került bele Magyar Pál neve a Csókakő történetét tárgyaló művekbe.

41 Amint arra már utaltam, Csókakő Anjou-kori történetéről — azaz királyi honorbirtok korszakáról — nem sokat tudni, a legtöbb fennmaradt írott forrás főleg a várat és az ekkoriban kialakuló és állandósuló birtoktestet igazgató királyi tisztségviselőkről, a várnagyokról és alvárnagyaikról szól, mindenekelőtt ezek neveire és a részükre tett különböző cím- és birtokadományokra, változatos gazdasági ügyleteikre vonatkozóan. Mivel jelen dolgozatban nem kívánok Csór nembeli Gönyűi Tamással részletesen foglalkozni, a teljesség igénye nélkül sorolok fel — mintegy szemléltetve az általa befutott karriert — néhány részére tett adományt, illetve más jellegű birtokszerzéseit. Csór nembeli Gönyűi Tamás szerencsecsillaga rövid idő alatt emelkedett fel. Első várnagysága éppen a csókakői volt 1328-tól, ezt követte a szomszédos gesztesi vár igazgatásának a megszerzése 1331-ben. Az előbbi két várhoz közeli, és a vértesi királyi vadászatok során kiemelkedő szerepet betöltő tatai vár várnagyságát ugyan nem kapta meg, viszont az ottani Szent Péter templom melletti kúriába és malomhelybe beiktatta a győri káptalan I. Károly parancsára. 1330-ban cserével szerzett birtokot Vereben, 1331-ben I. Károly adományba ad neki egy esztergomi palotát, ami mellett más esztergomi házakat is elörökíttet magának még ugyanabban az évben. 1332-ben Borkútban vesz egy szőlőt, 1333-ban I. Károly Tamásnak adományozza a magszakadás miatt a koronára háramlóit Bodrog megyei Csente és Valkó megyei Pordány birtokokat. Ugyanez évben Gönyűi Tamás zálogba vette egy familiárisának Esztergom megyei birtokát Zsadányban, valamint ekkor íratták magukra Pető nevű testvérével együtt a Nógrád megyei Gedében fekvő birtokrészeket, amelyeket az ellenük elkövetett károkért kaptak ellenszolgáltatásul bizonyos fóti nemesektől. 1335-ben a csatkai nemesek zálogosítottak el bizonyos birtokokat Tamásnak, 1336ban a csallóközi Pókaföldét, rá egy évre, 1337-ben a Szerem megyei Csukuta és Mikola adományát szerzi meg. Valószínűleg ezek a Szerem megyei birtokszerzések is szerepet játszottak pályafutásának következő állomásának, az 1338-ban elnyert zólyomi, turóci és liptói ispánságnak a megszerzésében. 1340-ben egy birtokper során süttői birtoka szomszédosának, Mocsi Apród István fia András jószágainak egyharmadát kapja meg. 1341-ben Hannus esztergomi polgár utódai elégítik ki Tamás követeléseit egy szőlővel, illetve a Bodrog megyei Aranyán possessiot vette zálogba 50 aranyforintért. 1349-ben és 1350-ben az ország keleti részén is feltűnik, mint körösi és rojcsai ispán, 1351-ben pedig feljebb lépve a ranglétrán erdélyi vajdaként és szolnoki ispánként találkozunk vele. Elete utolsó éveit — tisztségeit tekintve is — újra a királyi udvar közelében töltötte: 1353 és 1358 között ajtónálló57