Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)
Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában
ARRABONA 2006.44/2. TANULMÁNYOK egyedi dokumentuma, az 1612-ben Thurzó György nádor által delegált vármegyei alispáni testület jelentése, mely elsősorban a vármegyék által megszavazott ingyenmunka végrehajtását volt hivatott ellenőrizni, de ezen kívül még két fontos, a területen szolgáló kapitányok tevékenységére vonatkozó kérdést is érintett. A bizottság, utasítása szerint arra kereste a választ, hogy ki és mi volt az oka a törökkel kötött béke megszegésének, valamint a füleki végvárban tapasztalható ellentétek kialakulásának. Az utóbbi két területen végzett munkájukról külön jelentést készítettek, illetve a portyázásokban feltehetően vétkes két helyőrség ez ügyben tett nyilatkozatát is mellékelték irataikhoz. 29 A dunántúli végvárak fenntartásában igen fontos szerepet betöltő osztrák rendek is több alkalommal vettek részt küldötteik által a korábban említett bizottságok munkájában. Egy 1579-es dunántúli szemle során vizitálták meg például a teljes egészében a stájer rendek által épített és finanszírozott Bajcsavárat is, megállapítva annak rossz fekvését. 30 A Haditanács és a főkapitány javaslatára a felsoroltakon kívül számtalan egyedi esetben is vizsgálatot indíthattak bárki ellen, a kamarák, a nádor, vagy a vármegyék képviselőinek bevonásával. A szakirodalomban legismertebb ilyen típusú vizsgálatokat Szigetvárról ismerjük. 1548-ban Segéd György gazdálkodását, 31 1558-ban és 1561-ben pedig Horváth Márk szigetvári kapitány állítólagos túlkapásait vizsgálták két esetben is a kamarai szervek. A korban bevett módszerek szerint ez alkalommal is egy, a kérdezőbiztosok számára kiadott utasítás szerint jártak el, faggatták ki a vár tisztviselőit a felmerült túlkapásokról, a kapitány jövedelemgazdálkodásáról, illetve tekintették át a kapitány számadásait. A vizsgálat dokumentumai ismertek ugyan, de annak végső eredményéről nincs tudomásunk. Horváth kapitány a második vizsgálat idején már nem élt. 32 Az viszont megállapítható volt a fennmaradt számadások alapján, hogy gazdálkodása korrekt volt, a vizsgálatot leginkább az adóztatott terület kiterjesztéséből adódó vélt, vagy valós igazságtalanságok miatt indították ellene. 33 1586-ban Forgách Simon főkapitány, Joannes Sinzendorff, Hoszutóti György kamarai tanácsosok és Joachim Rothuet élelmezési biztos folytatott le egy vizsgálatot Érsekújváron, a kapitány, a vicekapitány és egyes katonák között támadt ellentétek, például az őrségtartás rendjében alkotott nézeteltérésük elsimítása miatt. 34 Az 1660-as években Putnokon a strázsamester mellett a vásárbíró gyűjtött vallomásokat a vár alkapitánya ellen. Léván és Füleken azonban a hatásköri összetűzések elkerülése miatt külön seregbírót kellett alkalmazni. 35 A személyek ellen indított vizsgálatok gyakoriságára és általánosságára jellemző, hogy a hajthatatlan revizorként ismert Dessewffy János — Miksa bizalmas tanácsosa, a magyar kamara elnöke — is gyanúba keveredett, így ő sem úszhatta meg az általa minden bizonnyal jól ismert procedúrát. 36 Külön kategóriát alkothatnak még azok a jelentések, melyek a végvidéken dolgozó és a főkapitányi központokban hivatalt betöltő építészek jegyeztek le. Ezek több esetben valamely más hivatal, kormányszerv által kezdeményezett vizitációhoz kapcsolhatók, de egy végvidék aktuális építészeti feladataival megbízott személy akár egyedül, segédeivel is kivonulhatott egy-egy ilyen szemle lefolytatására. Feladatuk fontosságával és bizalmas voltával állt párhuzamban szigorú jelentési kötelezettségük is. Ezen jelentésekből és kiterjedt levelezéseikből gazdasági és adminisztratív kérdésekre csak kivételes esetekben kapunk választ, az építkezések anyagi 120
