Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Sós István: A várkapitányok ellenőrzésének igénye és gyakorlata a végvárak kora újkori igazgatásában

SÓS ISTVÁN A VÁRKAPITÁNYOK ELLENŐRZÉSÉNEK IGÉNYE ÉS GYAKORLATA ... forrásainak előteremtése érdekében azonban a kamarákkal, illetve a kapitánnyal, udvarbíróval együtt kellett működniük, tehát az iratok az elvégzendő, vagy elvég­zett építkezések nyomonkövetésére, de a kapitányok hozzáállásának vizsgálatára is alkalmasak. A mellékletekként csatolt alaprajzokkal, látképekkel, felmérésekkel viszont néha még ezektől is sokkalta értékesebb információt hordozhatnak a régész, művészettörténész, de a történész számára is. 37 Magánvárak 38 kapitányaival szemben alig ismerünk bármiféle szigorúan vett vizsgálati mechanizmust, hiszen jogállásuk, felettesük a birtokos felé minden szem­pontból egyedi lehetett. A kapitány azokban az esetekben, amikor saját maga volt a birtok földesura, saját katonái és a birtok felé szinte minden esetben földesúri mi­nőségben (a királyi várak kapitányai csupán a birtokos képviseletében) járt el. Ha a hatalmaskodó, vagy rosszul gazdálkodó, birtokos által kinevezett várnagy nem csak a váron, vagy az uradalmon belül, hanem azon kívül a vármegye rovására is végezte áldatlan tevékenységét, akkor az ítélő testületben a vármegye is szerepet kaphatott. 39 A vizsgálatot lefolytató vár kapitánya, vagy maga a főkapitány is kér­hette ilyen esetekben a helyi megyei tisztviselők, vármegyei szolgabírák, harmin­cadosok, alispánok, vármegyei esküdtek részvételét, nem csak az érintettség, ha­nem a környezetéből éppen hiányzó szakértelem pótlása miatt is. 40 Magánvárak esetében különös súlya lehetett egy vizsgálatnak akkor, ha a birtokos nagy tiszte­letnek örvendő, megyei és országos szinten is magas rangú személyiség volt. A tiszt­viselők tevékenységének megítélésére alkalmas egyik időpont volt az új birtokba, tisztbe való beiktatást követő időszak. Az új birtokos számára a várat átvevők, vagy az új kapitány a birtokos számára leltárt, urbáriumot, észrevételeiről memó­riáiét, relatiot készített, melyben több pont is szólhatott a korábbi tisztek, a kapitány tevékenységéről, a várban tapasztalt állapotokról, a korábban kialakult gazdálko­dási, jövedelemkezelési szokásokról. 41 Hogyan épül fel egy vizitációs jelentés? A Haditanács által megrendelt klasszikus várvizsgálatok jelentéseiben a várak és birtokok egy meghatározott sorrendben (a bejárás útvonala, vagy betűrend sze­rint, elsőként a főkapitányi központ említésével) követik egymást. Az ilyenkor vizs­gált kérdések között a legfontosabbakra külön fejezetekben tértek ki, röviden jel­lemezve a legégetőbb feladatokat és az arra adott megoldási lehetőségeket. Ahhoz hogy a biztosok megfelelő rálátással rendelkezzenek a birtok gazdálkodására, elő­ször az uradalom központjában, majd a távolabbi pontokon is rövid szemleutakat tettek, illetve végighallgatták a színük előtt megjelent, beidézett személyeket. Ezek alapján a legfontosabb intézkedési területek a következők voltak: Először is áttekintették a várhoz tartozó rendes és rendkívüli jövedelmeket, azok nagyságát, a beszedésében és kiadásában követett gyakorlatot, az egyedi jogcímen sze­dett jövedelmeket, majd javaslatokat tettek a kiadások racionalizálására, konkrét ta­nácsokat adtak az elszámolás vezetésére, miközben ellenőrizték is azt. A már létező ur­báriumok, inventáriumok alapján is megfigyeléseket tettek a tekintetben, hogy az uradalom milyen mértékben tudta eltartani a várat és az ott szolgálatot teljesítőket, akár úgy hogy újabb jövedelmeket rendeltek hozzá, vagy átcsoportosításokra tettek kísérletet. 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom