Arrabona - Múzeumi közlemények 44/2. - A Castrum Bene Egyesület 12. Vándorgyűlése (Győr, 2006)

Feld István: A várkutatás, mint történeti diszciplína. Bevezetés egy konferenciakötethez

ARRABONA 2006. 44 / 2. TANULMÁNYOK Máig hiányzik viszont a tűzfegyverek kora vár- és erődépítészetének átfogó igényű elemzése,

56 s ez nem csak a királyi Magyarország, de a hódoltság erősségeire is vonatkozik. Csupán a legjelentősebb, nagyrészt kamarai kezelésű végvárak esetében a XVI. század közepétől Magyarországon is meghonosodó olasz rendszerű hadiépítészettel foglalkozott alaposabban Domokos György

57- Pataki Vidor, majd az őt nagyrészt csak kivonatoló Gerő László óta szinte egyedül. Ennek során levéltári adatokon kívül régészeti forrásokat — talán az egyetlen Eger kivételével

58 — csak alig használhatott fel, ami annál is inkább meglepőnek tűnhet, mivel több olyan erősségben került már sor korábban is régészeti feltárásokra, amely jelentősebb szerepetjátszott a XVI-XVII. század harcai során. Az újonnan emelt végvárak vonatkozásában ezért különös jelentőséggel bír a rövid életű bajcsai erőd komplex, az előkerült tárgyi anyagra is kiterjedő történeti-régészeti feldolgozása,

59 illetve Szendrő erősségei időrendi-topográfiai kérdéseinek ásatási adatokat is felhasználó alapos értékelése.

60 Végül szólni kell a végvárvonal mögött elhelyezkedő, általában magánföldesúri kézben lévő várakról és erősségekről született néhány újabb, példaszerű feldolgozásról is, hisz itt a levéltári források, a várrégészeti megfigyelések és részben a tárgyi anyag elemzése nem annyira a hadászat és a katonaság vonatkozásában járt újabb eredményekkel, hanem ennek köszönhetően inkább a főúri rezidenciák és régebbi eredetű birtokközpontok szerepe és mindennapi élete került új megvilágításba. Ezek közül Détshy Mihály Sárospatakról megjelent kötete

61 elsősorban az írott adatok kiaknázására törekedett, míg Simon Zoltán munkája a XVI-XVII. századi füzéri várról

62 épp azt kísérelte meg megvalósítani, amit az előzőekben a középkori várfeldolgozások esetében hiányoltunk — könyvében a korszak várásatásainak leglátványosabb leleteitől, a kályhacsempéktől, a legjobban hasznosítható írott forrástípusig, az inventáriumokig, minden figyelembe vehető adatot felhasznált az egykori élet, az erősség egykori funkcióinak rekonstruálása érdekében. Úgy véljük, ez lehet a várkutatás, mint történeti diszciplína egyik legfontosabb feladata. 14