Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Tomka Gábor Egy reliefdíszes délnémet kancsó a 16. század közepéről

TOMKA GABOR EGY RELIEFDÍSZES DÉLNÉMET KANCSÓ A 16. SZÁZAD KÖZEPÉRŐL zöldre mázazták. Hátul az árkádok függőleges szakaszának közét sárga mázzal fedték. Az árkádívek a fő mezőnél megismert stilizált oszlopfőkön nyugszanak. Mindkét kísérő mező zöldre mázazott hátterű, a Krisztustól balra elhelyezkedő nagyobb mezőben három, a jobbra elhelyezkedőben két cakkos szélű plasztikus levélke tölti ki az üresen maradt tereket. Mindkét kísérő mezőben egy-egy alvó katonát ábrázoltak. A katonák nyilván Krisztus sírját őrző alakok, s így a kancsó plasztikus díszei egységes tematikát alkotnak. Ez a délnémet reliefdíszes kerámiák esetében inkább kivételesnek mondható, mert az árkádokat gyakran eltérő tematikájú, önálló kompozíciót alkotó figurákkal népesítették be.

9 Elképzelhető azonban, hogy esetünkben sem egy előkép kompozíciós elemeit használták fel, feltűnő ugyanis, hogy Krisztus álló alakjánál az ülő római katonák alig kisebb méretűek. Ennek lehet ugyan oka a horror vacui (azonos méretarány esetén az ülő katonák szinte elvesztek volna az árkádívek alatt), ám elképzelhető az is, hogy eredetileg egy másik feltámadás-jelenet szereplői voltak. Az ugyanis a műhely(ek) többi alkotásának ismeretében kizárható, hogy önálló kompozíciókat alakítottak ki. A 15. század végétől egyre tömegesebben terjedő fa- és rézmetszetek korában, a metszetkészítés egyik fő művészeti központjának számító Nürnbergben erre nyilván nem is számíthatunk. Természetesen fontos volna a grafikai előképek tisztázása. Dürer és a 16. század első felében és közepén működött nürnbergi kis mesterek munkásságának áttekintése azonban nem hozta meg a várt eredményt. Krisztus alakjának megformálásában kétség kívül nagy szerepe volt Albrecht Dürer 1510-ben megjelent Nagy Passiója 12es számú Feltámadás-jelenetének (8. ábra).

10 Krisztus köpenyének redőzete hasonlóképpen esik, s a metszet segítségével megérthetjük, hogy a kancsón miért bomlik a köpeny Krisztus lába előtt két ágra: Dürer metszetének félreértéséről van szó: a bal lábhoz simuló anyagot a negatívot készítő formametsző (vagy inkább a mázazó fazekas) Krisztus mezítelen lábának vélhette. Hasonlóképpen egyezést találunk a metszet és a kancsó köpenyzsinór ábrázolása között. Jól látszik, hogy a formametsző igyekezett visszaadni a Dürer-metszeten látható hurkot és a zsinór két lelógó végét. A feltámadás zászlajának egy feltűnő sajátossága is a Dürer-metszet alapján magyarázható. A zászló csúcsán ugyanis rendszerint egy keresztet ábrázoltak. Dürer említett metszetének közölt példányáról a magasra nyúló zászlócsúcs a kereszttel egyetemben lemaradt. A formametsző ezt a csonka ábrázolást vette át, s a keresztrúd végeinek gömbjei szintén Dürer rajzáról származhatnak. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra is, hogy Krisztus mellkasának, arcának és dicsfényének kimunkálása a Dürer-metszettől eltérő vonásokat mutat. Ezeket az eltéréseket legkönnyebben úgy magyarázhatjuk, ha Dürer metszete és a formametsző negatívja között egy ismeretlen közvetítő láncszemet tételezünk fel. A sírt őrző katonák alakjainak előképét nem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Bár Dürer említett metszetének hátterében, illetve Hans Schäufelein 1506 körüli Krisztus feltámadását ábrázoló metszetén, továbbá a Hortulus Animae Hans Springinklee által készített illusztrációján (TIB 12,, 75, 9 (Nr. 324)), valamint az 1503-as Salus Animae feltételesen Dürernek tulajdonított fametszetén (TIB 10, 540, 541 (Nr. 526i)) találunk hasonló pózban ábrázolt sírőrzőket, azonban a kancsón ábrázolt katonák jellegzetes tollbokrétája, illetve buzogánya egy további, előttem egyelőre ismeretlen előképet feltételez. A kancsó vállán kialakított keskeny sávot sárgára mázazták. Dísze a Feltámadott Krisztus alakját két oldalról kísérő, ferdén rovátkolt, felül kisebb gömbben végződő gombszerű applikált dísz. A központi árkád középvonala felett egy törésfelület mutatja egy középső applikáció egykori helyét. Ez a dísz, analógia alapján (Walcher 1904, 488.) esetleg fekvő állatalak (oroszlán?) lehetett. 569