Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Tomka Gábor Egy reliefdíszes délnémet kancsó a 16. század közepéről
ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK A kancsó nyakát — a töredékből ítélve — díszítetlenül hagyták és kék ónmázzal festették meg. Az edény belső felületén sárgásbarna ólommáz biztosította a vízzáróságot. A délnémet polikróm mázazású reliefdíszes kerámiát a 19. század második felében Karl Friedrich nyomán még Augustin Hirschvogel nevéhez kapcsolták. Otto von Falke és más szakírók később bizonyították, hogy ilyen tárgyak csak a 16. század közepétől készültek. (Walcher 1904, 486.) Alfred Walcher von Molthein, a reneszánsz kori német kerámiák jeles kutatója részletesen cáfolta a korábbi attribúciót (Walcher 1904, 486-489.), a művész nevét azonban egy másik személynévvel helyettesítette. Mivel egyes edényeken nürnbergi patríciusok portréi, másokon Nürnberg címere ismerhető fel, a tárgyak eredete világosnak tűnt fel előtte. A városi jegyzőkönyvekben a fazekas Preuning család több tagja is szerepel. 1548-ban Paul Preuning műhelyében Kunz Preuning a feszület mellett táncoló parasztokat, dobosokat és dudásokat is ábrázolt korsóin, akire e tettéért büntetést szabtak, a korsókat pedig összetörették. Az azonosítás kézenfekvő volt: a reliefdíszes kerámiákat Preuning műhelyében készítették. Walcher az edényformák és a díszítőelemek segítségével a véleménye szerint a nürnbergi hatásra létrejött, a 16. század második felére keltezhető műhelyek elkülönítését is megkísérelte (Salzburg, Steyr, Gmunden, Felső-Ausztria) (Walcher 1906). Rövidesen kritikus hangok is megszólaltak, melyek a szignálatlan kerámiatárgyak mesterei azonosításának bizonytalanságára hívták fel a figyelmet (Stegman 1907, 46-47). Az utóbbi évtizedek ásatásai bizonyították, hogy a 16. század közepétől Nürnberg mellett máshol is voltak reliefdíszes kerámiákat készítő központok Dél-Németországban (Straubing). (Endres-Schäfer 1982, 37, 94-95. Abb. 21-23) Reliefdíszes (bár a Walcher-féle csoporttól kissé eltérő stílusú) kerámiát gyártó műhely hulladékát találták meg Alsó-Bajorországban, Gschaid bei Peterskirchen lelőhelyen is. Az itt talált évszámos matrica 1546 utáni, a medaillonok ikonográfiája azonban a 16-17. század fordulója körül működő műhelyre utaltak. (Hagn é.n., 3, 10, 11) A szaporodó számú leletet tehát egyre kevésbé lehet egyetlen műhely termékének tartani. Az edények készítési helyét is elmosódottabban jelöli meg az újabb szakirodalom: a nürnbergi központ mellett számos bajor, illetve osztrák műhellyel számolhatunk. Ennek megfelelően a Preuning-műhely kifejezést délnémet polikróm reliefdíszes fazekasárura változtatták. (Stephan 1987, 29, 31) Anélkül, hogy a kevés rendelkezésemre álló szakirodalom alapján a délnémet fazekasság történetéhez érdemben hozzá tudnék szólni, e kevésszámú publikáció alapján is egyértelmű, hogy e nagyobb halmazt több kisebb csoportra lehet bontani. E csoportok egyik legjellegzetesebbikébe, a vélhetőleg Nürnbergben készült, s esetleg csakugyan a Preuning-műhely termékeivel azonosítható csoportba sorolható a győri korsó is. Mivel nürnbergi áruk (textiliák, fegyverek, fémtárgyak) a késő középkori és kora újkori Magyarországon nem számítottak kivételesnek, a reliefdíszes kancsó feltűnése sem számíthat meglepetésnek, különösen nem egy a nyugati kereskedelem felé vízi úton is nyitott városi lelőhelyen. Foglalkoznunk kell még azzal a lehetőséggel is, hogy tárgyunk esetleg 19. századi másolat vagy hamisítvány. Ismert, hogy a historizmus korában nagy kedvvel másolták-utánozták az „ónémet" múlt jellegzetes tárgyait. C. W. Fleischmann cége például készített másolatokat az akkoriban igen divatos „ónémet stílű" reneszánsz kerámiákról. (Mundt 1981, 161-162.) n Ebben az esetben a kancsó vagy tudatos megtévesztés, vagy tévedés miatt került a bencések gyűjteményébe. A megtévesztés nagy valószínűséggel kizárható, hiszen a hamisító nyilván anyagi előny megszerzéséért végzi tevékenységét, s így aligha került volna a tárgy ingyenes felajánlásként a gyűjteménybe. A megtévesztés ellen szól a tárgy töredékessége, és a gyűjteménybe soroláskor még könnyűszerrel ellenőrizhető lelőhely-megjelölés is. Nézzük a másik 570
