Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak
T AKÁCS MIKLÓS A MÉNFQCSANAK — 1990-91-BEN FELTAR T, ARPAD-KORI VEREMHÁZAK ezt lehetővé tette. E körülmény ugyanis alapszinten ellentmond annak, hogy egy-egy konkrét kemence esetében a földbe vájás mértékét időrendi jellemzőnek, vagy a regionális csoportok elkülönítésére alkalmas szempontnak 43 lehessen tartani. A függelékben olvasható szempontrendszerből kitűnik, hogy hangsúlyos elemként kezeltem azt, hogyan helyezték el a tüzelőberendezést a házon belül, vajon az a rövidebb vagy hosszabb oldal mellett állt-e. Egy-egy veremház alaprajzi elrendezésében e megkülönböztetésnek elvileg csak a téglalap, vagy az összetett alaprajzú veremházak esetében lehet értelme. Mivel azonban a négyszögnek tekintendő házak esetében is rendszeresen mutatkozik eltérés a két oldalpár között, talán e szempontra ilyen esetben is érdemes odafigyelni. Az osztályozási szempontok közt csak negyedik, tehát az utolsó előtti helyre kerültek az oszlophelyek — pontatlan, de általánosan meghonosodott nevükön a cölöplyukak. 44 A negyedik osztályozási szempont tartalmazza tehát a tetőszerkezetet tartó faoszlopok — a néprajzi szakirodalomból kölcsönzött szóval élve: az ágasfák — tipizálását, számuk és a házon belüli helyük alapján. Az egyes variánsok ismertetésére itt sem szeretnék kitérni, hiszen a rendszerezés fő szempontja magából a listából pontosan kiolvasható. Csak annyit rögzítenék, hogy a variánsok felsorolása egy növekvő számsorrendet követ. így szerepel első helyen az oszlophely nélküli megoldás. Utána következnek a kevés oszlophellyel rendelkező szerkezeti megoldások, a lista végére pedig sok támot igénylő variánsok kerültek. Egy-egy variánsnál külön-külön vizsgálandó, az egyes oszlopok a tetőszerkezet mely részét is tarthatták. A két hosszoldal középvonalában elhelyezkedő oszlopok minden bizonnyal a tetőgerincet, a szelement hordozhatták, és így gyakori, hogy a szakszövegekben is a néprajzi irodalomból kölcsönzött nevükön, tehát szelemenágasként szerepelnek. Az oszlopok egy részéről viszont joggal feltételezhető, hogy a bejárat fölé épített tetőkiugrás alátámasztására szolgáltak. Ilyen rendeltetés elsősorban az azonos oldalfal mellett, egymás közelében elhelyezkedő oszlophelyek esetében vethető fel — pl. a listán a 7. szám alatt szereplő oszlopkiosztás esetében. Az egyes oldalfalak mellett arányos kiosztásban következő oszlophelyek pedig az illető gödörház oldalfalát is támaszthatták — amint erre Sabján Tibor egy visegrádi rekonstrukciós rajza is utal. 45 Egy-egy nagyobb méretű épület, pl. az Ordacsehi határában kibontott, földbe ásott istálló esetében az oldalfalak melletti oszlophelyek száma elérheti akár a 14-et is. 46 Minden egyes támpár által meghatározott számot azért nem foglaltam bele a variánsok közé, mert az ilyen esetekben a funkció azonos volt, akár három, akár több oszloppárral valósították meg azt. Továbbá, éppen a rendeltetés sokszínűsége, illetve a későbbi javítások miatt fordulhat elő elég gyakran az, hogy aszimmetrikus, illetve nehezen értelmezhető helyzetben találjuk az oszlophelyeket. Azaz a nehezen tipizálható elrendezés semmiképpen sem azonosítható a hevenyészett építési móddal. E tény mellett tanúskodik például a Méri István által rajzban is rekonstruált felépítményű Kardoskút-hatablaki ház. 47 Az osztályozási szempontokat áttekintő kollégákban talán felmerülhet a kérdés, nem kerültek-e az oszlophelyek „méltatlanul" hátra, az osztályozás utolsó előtti, negyedik helyére. Eljárásom indoklására két érv is felhozható. Első helyen azon megfigyelés, hogy a tüzelőberendezés típusa és helye sokkal inkább meghatározta a veremház belső kiképzését, mint a tetőszerkezet, és az erre utaló oszlophelyek. A második érvként pedig arra kell utalnom, hogy a biztosabban megfigyelhető minőségi jellemzők felől haladtam a bizonytalanabbak felé. Az oszlophelyek vizsgálata során pedig elég gyakran találkozni olyan veremházzal, ahol joggal gyanakodatunk: a dokumentációban rögzített oszlophelyek mellett még valószínűleg léteztek további, meg nem figyelt gödrök is. E gyanút az is erősítheti, hogy Sabján Tibor egy olyan veremház épí547
