Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak

TAKÁCS MIKLÓS A MÉNFŐCSANAK — 1990-9I-BEN FELTÁRT, ÁRPÁD-KORI VEREMHÁZAK ábra 2.), valamint a kemence előterének sajátos alakja. „Kialakításakor — Méri István szavaival élve

29 — rendszerint fokozatosan mélyülő és szélesedő gödröt ástak, amelynek ívelten hajló szegélye nyúlánk, szív körvonalára emlékeztető alaprajzot határol." Továbbá, mindenképpen külső kemenceként kell meghatározni az olyan objektumokat, ahol a tűztér alapterülete elérte az objektum összkiterjedésének az egynegyedét. E kritérium alkalmazása alapján tekinthető kemencének a 93. objektum (7. ábra 4.). Annak ellenére is, hogy munkagödrének csak az alsó szintje „szív alakú", a felső szint viszont egy téglalapot formáz. Fentebb már utaltam arra, hogy a Ménfőcsanak Szeles-dűlőn 1990-91-ben 27 korai Árpád-kori lakóépületet sikerült megfigyelni, 1996-ban pedig egy további került napvilágra. E 28 objektum mind az úgynevezett sekély gödrű veremház — a szovjetorosz tudományosságból kölcsönzött műszóval élve: a félveremház — kategóriájába tartozik. Azaz járószintjük mélysége — az egykori talajszinttől mérve — nagyjából 1 méter körüli, és meg sem közelíti a két kategória közötti határnak tekinthető 1,5 métert. A 28 lakóobjektum az alábbi módon osztályozható: 1. Kerek alaprajzú épület, nyílt tűzhellyel a gödör szélén, egy központi, valamint négy oldalágas nyomával. Bejárata a tűzhellyel szembeni oldalon nyílt. A Szeles-dűlői feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 147es számút. Leírását és értelmezését Sabján Tiborral egy önálló tanulmány keretei között végeztem el.

30 (3. ábra 2.) 2. Ovális alaprajzú, lejárt járószinttel rendelkező, tehát épületként meghatározható objektum, tüzelőberendezés és oszlophelyek nélkül. Nyúlványszerű bejárata az egyik szűkebb oldalról nyílt. A Szeles-dűlői feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 82-es számút. 3. Négyszög alaprajzú, fűtőalkalmatosság nélküli épület, két központi oszlop nyomával. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szeles-dűlői feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 9l-es számút. 4. Négyszög alaprajzú, fűtőalkalmatosság nélküli épület, két, egymással átellenes oldalfalának középvonalában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szeles-dűlői feltáráson két ilyen objektumot sikerült kibontani, a 398-as

31 (4. ábra 3.) és a 463-as számút (5. ábra 3.). 5. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtűzhellyel a sarokban, két, egymással átellenes oldalfalának középvonalában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. E típusba az ásatás négy objektuma volt sorolható, a 71-es (1. ábra 2.), 146-os (3. ábra 2. ), 492-es és 581-es számút (6. ábra 3.). 6. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtűzhellyel a sarokban, négy, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. E típusba az ásatás két objektuma volt sorolható, a 73as (1. ábra 3.) és a 465-ös számú (5. ábra 4.). 7. Négyszög alaprajzú veremház, gödörtűzhellyel a sarokban, négy, az oldalfalak középső harmadában elhelyezkedő oszlop helyével. A bejárat a tüzelőberendezéssel szembeni oldalon nyílt, a tüzelőberendezéshez közeli sarokban. E típusba az ásatás egy objektuma volt sorolható, a 326-os számú (4. ábra 4.). 8. Négyszög alaprajzú, veremház, gödörtűzhellyel az egyik hosszoldal középrészén, a tűzhelyhez képest merőleges oldalfalainak középvonalában két ágasfa nyomával. A bejárat helyét nem lehetett meghatározni. A Szelesdűlői feltáráson egyetlen egy ilyen objektumot sikerült kibontani, a 614-es számút (7. ábra 1.). 541