Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Miklós: A Ménfőcsanak – Szeles dűlői lelőhelyen 1990–91-ben feltárt, Árpád-kori veremházak

ARRABONA 2006. 44 / 1 TANULMÁNYOK gáljuk. így talán a más korok Szeles-dűlői leleteit elemző szakemberek számára is elfogadhatóvá válik az, ha a magam részéről a negatív választ tartom elfogadhatónak, csak és kizárólag az Árpád-kori leltekre alapozva válaszomat. Kiindulópontként azt kell leszögezni, hogy a mai Ménfőcsanak falu északi szélén az Árpád-kor nem tartozott a kiemelkedően reprezentált korok közé. Árpád-kori település nyomai csak két, viszonylag jól elhatárolható részen kerültek elő. Egy korai Árpád-kori település az Ml-es nyomvonalán, illetve a 83-as út hozzá kapcsolódó részén, illetve egy másik 12-13. századi település a Bevásárlóközpont déli, az úgy nevezett Savanyítóhoz közeli részén.

25 Az alábbiakban a korai Árpád-kori település, tehát a lelőhely-komplexum északi szélének a házait igyekszem rendszerezni. II. A Ménfőcsanak Szeles-dűlői, korai Árpád-kori veremházak A Szeles-dűlői lelőhelyen 27 korai Árpád-kori veremházat, vagy ház jellegű épületet sikerült kibontani az autópálya építését megelőző leletmentések során. A gázvezeték nyomvonalán pedig 1996-ban egy további, korai Árpád-kori veremház került napvilágra, az autópálya-feltárás felületének közvetlen közelében. A Szeles-dűlői veremházak osztályozása előtt fel kell tenni egy általános érvényű kérdést. Választ kell találni arra, milyen kritériumok alapján lehet egy-egy települési objektum földbe mélyedő részéről kimondani, hogy az egy egykori veremház maradványa. E kérdés a Szeles-dűlői, korai Árpád-kori teleprészlet esetében külön hangsúlyt kap azáltal, hogy itt a ház jellegű objektumok földbe mélyedő részeit egykori építőik eléggé hevenyészett módon alakították ki. Az első és legfontosabb szempont annak tisztázása, van-e az adott objektumnak járószintje. A járószint vagy egy tapasztassál kialakított padló létezésétől csak akkor tekinthetünk el, ha megbízható nyomai vannak az objektumon belüli talajszint burkolásának, azaz egy deszka- vagy téglapadló kialakításának. (A korai Árpád-kor köznépi lakáskultúrája esetében a deszkapadló igencsak ritka,

26 téglapadlóval pedig még elvétve sem érdemes számolni.) A járószint kimutatása azért kell, hogy az legyen a veremház meghatározásának az alapfeltétele, mert ilyen rétegnek mindenképp képződnie kellett egy lakás céljaira használt objektum alján. A félreértések elkerülése végett: a határeseteknél nem a járószint vastagsága vagy a szilárdsága a perdöntő. Az alapkérdés tehát: képződött-e ilyen réteg, lett légyen az bármilyen vékony és nehezen dokumentálható is. Ha egy-egy adott objektum alján járószintet figyelünk meg, joggal gyanakodhatunk arra, hogy az adott objektumot a lakó- vagy egyéb célú épületként használták. E funkcióhoz azonban — könnyen belátható — az adott épületnek még egy bizonyos alapterületet is el kellett érnie. Felfogásom szerint a 4 m

2 egy olyan alapterület, amely alatt már nem feltételezhetjük a lakóházként történő használatot. E számot azonban a leendő kutatások talán módosítani is fogják, feltehetően egy magasabb érték irányában. A 4 m

2

, tehát az igen kis alapterület figyelembe vétele mellett egyes hossznégyszög alaprajzú, szláv, északkelet-magyarországi, 7-9. századi házak szólnak.

27 Ezek ugyanis éppen az egyik oldaluk keskeny volta miatt rendelkeznek igen kis alapterülettel. Ezzel szemben viszont a Szeles-dűlői lelőhelyen kibontott, 270-es, illetve 607es számú, 2 x 1,2 m alapterületű objektum (4. ábra 5.; 7. ábra 3Jnem tekinthető házmaradványnak, az alját borító tapasztás, illetve karólyukai ellenére sem. Sokkal valószínűbb a tárolóveremként való értelmezés.

28 A házak meghatározásának harmadik, szintén nem elhanyagolható kérdése az, hogyan lehet megkülönböztetni egymástól a kis alapterületű veremházakat és a nagyobb méretű külső kemencéket. E kérdés eldöntése egyedi mérlegelést, tehát az adott objektum beható elemzését teszi szükségessé. A házként történő meghatározás ellen szól a tüzelőtér nagysága (7. 540