Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Károly: „Castrum porte Bobuth” Kapuvár és Babót az Árpád-korban

TAKÁCS KÁROLY „CASTRUM PORTE BOBUTH" KAPUVÁR ÉS BABOT AZ ÁRPÁD-KORBAN Takács Károly „CASTRUM PORTE BOBUTH" KAPUVÁR ÉS BABOT AZ ÁRPÁD-KORBAN Az Árpád-kori Kapuvárnak a nyugati határvédelemben játszott fontos szerepe az ezzel foglalkozó szakirodalomban már számos esetben kifejtésre került. 1 Az újabb tör­téneti és régészeti munkákban több helyütt felbukkan az a nézet, hogy a nyugati gye­pűrendszernek ezen a pontján, Kapuvár közvetlen közelében létezett egy másik határ­védő erődítmény is, amelyet a forrásokban külön néven: babóti várként említenek (Kristó 1986, 65.; Kristó 1998, 125.; Kiss 1995, 160-162.; Kiss-Tóth 1999, 110.; Zsol­dos 2000, 102.; Gömöri 2002, 44-45.). A babóti vár a feltételezések szerint a 11-13. században — Kapuvárhoz hasonlóan — fontos szerepet játszott a nyugatról, Sopron­nál betörő ellenség feltartóztatásában. Másutt ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy Babot és Kapuvár lényegében egy és ugyanaz, minthogy Babot volt Kapuvár Árpád­kori neve (Engel 1996, 1. 337.). Az alábbiakban történeti és régészeti adatok bevoná­sával kísérletet teszünk ennek a korai magyar történet és főképpen a korai határvéde­lem szempontjából fontos kérdésnek a tisztázására. Kapuvár neve 2 önmagában is elárulja a gyepűvédelemmel való szoros kapcso­latát, amit egykorú írott források is megerősítenek (Karácsonyi 1901, 1040-1046.; Tagányi 1913, 259.; Belitzky, 1934, 68-69.; Fodor 1936, 141.; Kristó-Makk-Szegfú 1973, 648-650.). A vár először az 1074-es év eseményeinek taglalása során a magyar krónikákban bukkan fel. A krónikakompozíció 124. fejezetében azt olvas­hatjuk, hogy Géza és László hercegek Salamon legyőzése után egyes fontos vára­kat nagyszámú katonasággal erősítettek meg. A minket érdeklő szövegrészlet így hangzik: Deinde castrum porte Bobuth et Albam ac alia castra... (Chronici Hungarici compositio saeculi XIV.: SRH I. 394.). Az itt említett castrum porte két­ségkívül Kapuvárra vonatkozik, amit csak megerősít közvetlenül utána Babot (Bobuth) említése. A krónikakompozíciónak ez a része jelenlegi ismereteink sze­rint legkésőbb a 12. század első évtizedeiben keletkezhetett, ennél fogva kétségte­len forrásértékkel bír a 11. század második felének viszonyait illetően (Kristó 1994, 382.). Az 1070-es években tehát már állnia kellett a várnak. Egykorú forrás­ban 1162-ben tűnik fel először, amikor III. István egy Farkas nevű soproni várnép­beli embert (civilis) Kapu várának védelmében tanúsított érdemeiért a soproni vár kötelékei alól felment, továbbá három faluban malmokat, és több rétet ajándékoz neki (castrum illud, quod vulgariter Copuu dicitur. UB I. 24.). Az ország nyugati bejáratát őrző határvár a 12. század második felében és a 13. században Sopron megye, illetve a soproni várispánság szerves része (Pesty 1882, 433.; Kristó 1988, 271-272.). Valószínűsíteni lehet ugyanakkor, hogy all. században még különál­ló várszervezet — a rábai vagy rábaközi várispánság — központja volt, amit talán Szent István alapított. 3 1162 után egészen a 13. század végéig nem találkozunk a vár nevével. Egy 1296 körül Kapuvár várnagya által kiállított oklevél azonban jelzi, hogy a források hallgatása ellenére a vár a 13. században sem „tűnt el" (UB II. 303.). Kapuvár és várnagyai a 14. században gyakran felbukkannak az okleveles anyagban (Csánki 1897, 587.; Engel 1996, I. 337.). A királyi várat a 13. század végétől feltehetően a Kőszegiek tartják uralmuk alatt. Királyi kézbe 1317-ben kerülhetett vissza, amikor I. Károly Sopron megyét megszerezte Kőszegi Andrástól. 1387-ben Zsigmond a várat a hozzá tartozó uradalommal együtt a Kanizsaiaknak adományozta, akik egé­szen a család férfiági kihalásáig, 1536-ig birtokolták (HO V. 165., 167., 169.). 523

Next

/
Oldalképek
Tartalom