Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Takács Károly: „Castrum porte Bobuth” Kapuvár és Babót az Árpád-korban

TAKÁCS KÁROLY „CASTRUM PORTE BOBUTH" KAPUVÁR ÉS BABOT AZ ÁRPÁD-KORBAN Takács Károly „CASTRUM PORTE BOBUTH" KAPUVÁR ÉS BABOT AZ ÁRPÁD-KORBAN Az Árpád-kori Kapuvárnak a nyugati határvédelemben játszott fontos szerepe az ezzel foglalkozó szakirodalomban már számos esetben kifejtésre került.

1 Az újabb történeti és régészeti munkákban több helyütt felbukkan az a nézet, hogy a nyugati gyepűrendszernek ezen a pontján, Kapuvár közvetlen közelében létezett egy másik határvédő erődítmény is, amelyet a forrásokban külön néven: babóti várként említenek (Kristó 1986, 65.; Kristó 1998, 125.; Kiss 1995, 160-162.; Kiss-Tóth 1999, 110.; Zsoldos 2000, 102.; Gömöri 2002, 44-45.). A babóti vár a feltételezések szerint a 11-13. században — Kapuvárhoz hasonlóan — fontos szerepet játszott a nyugatról, Sopronnál betörő ellenség feltartóztatásában. Másutt ezzel szemben azt olvashatjuk, hogy Babot és Kapuvár lényegében egy és ugyanaz, minthogy Babot volt Kapuvár Árpádkori neve (Engel 1996,

1. 337.). Az alábbiakban történeti és régészeti adatok bevonásával kísérletet teszünk ennek a korai magyar történet és főképpen a korai határvédelem szempontjából fontos kérdésnek a tisztázására. Kapuvár neve

2 önmagában is elárulja a gyepűvédelemmel való szoros kapcsolatát, amit egykorú írott források is megerősítenek (Karácsonyi 1901, 1040-1046.; Tagányi 1913, 259.; Belitzky, 1934, 68-69.; Fodor 1936, 141.; Kristó-Makk-Szegfú 1973, 648-650.). A vár először az 1074-es év eseményeinek taglalása során a magyar krónikákban bukkan fel. A krónikakompozíció 124. fejezetében azt olvashatjuk, hogy Géza és László hercegek Salamon legyőzése után egyes fontos várakat nagyszámú katonasággal erősítettek meg. A minket érdeklő szövegrészlet így hangzik: Deinde castrum porte Bobuth et Albam ac alia castra... (Chronici Hungarici compositio saeculi XIV.: SRH I. 394.). Az itt említett castrum porte kétségkívül Kapuvárra vonatkozik, amit csak megerősít közvetlenül utána Babot (Bobuth) említése. A krónikakompozíciónak ez a része jelenlegi ismereteink szerint legkésőbb a 12. század első évtizedeiben keletkezhetett, ennél fogva kétségtelen forrásértékkel bír a 11. század második felének viszonyait illetően (Kristó 1994, 382.). Az 1070-es években tehát már állnia kellett a várnak. Egykorú forrásban 1162-ben tűnik fel először, amikor III. István egy Farkas nevű soproni várnépbeli embert (civilis) Kapu várának védelmében tanúsított érdemeiért a soproni vár kötelékei alól felment, továbbá három faluban malmokat, és több rétet ajándékoz neki (castrum illud, quod vulgariter Copuu dicitur. UB I. 24.). Az ország nyugati bejáratát őrző határvár a 12. század második felében és a 13. században Sopron megye, illetve a soproni várispánság szerves része (Pesty 1882, 433.; Kristó 1988, 271-272.). Valószínűsíteni lehet ugyanakkor, hogy all. században még különálló várszervezet — a rábai vagy rábaközi várispánság — központja volt, amit talán Szent István alapított.

3 1162 után egészen a 13. század végéig nem találkozunk a vár nevével. Egy 1296 körül Kapuvár várnagya által kiállított oklevél azonban jelzi, hogy a források hallgatása ellenére a vár a 13. században sem „tűnt el" (UB II. 303.). Kapuvár és várnagyai a 14. században gyakran felbukkannak az okleveles anyagban (Csánki 1897, 587.; Engel 1996, I. 337.). A királyi várat a 13. század végétől feltehetően a Kőszegiek tartják uralmuk alatt. Királyi kézbe 1317-ben kerülhetett vissza, amikor I. Károly Sopron megyét megszerezte Kőszegi Andrástól. 1387-ben Zsigmond a várat a hozzá tartozó uradalommal együtt a Kanizsaiaknak adományozta, akik egészen a család férfiági kihalásáig, 1536-ig birtokolták (HO V. 165., 167., 169.). 523