Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

ARRABQNA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK 38 Tomka Péter szíves szóbeli közlése szerint egy közelmúltban írt tanulmányában éppen ezzel magyarázza a római településkontinuitás hiányát Lebenyben és Mosonmagyaróváron. 39 Gönyű környékét először Bóna 1973, 157. veti fel, mint olyan helyet, ahol a Kis-Dunával egyesült Rába az Öreg-Dunába ömlik, s ahol Károly a Dunától északra vonuló seregrésszel végre újra találkozni akar. Itt azonban meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a szélesen hömpölygő (megáradt?) folyó lehetetlenné teszi a kapcsolatfelvételt, ezért úgy határoz, hogy visszafordulnak. 40 Cs. Sós 1973, 6. szerint a 8-9. században az avarok tovább használták a castellumot, aminek ekkor még stratégiai jelentősége volt. Ezzel szemben a Győr-Káptalandombon és belvárosban végzett kiterjedt ásatások semmiféle avar kori települési réteget nem regisztráltak: Tomka 1994, 100. 41 Győr nevének 'gyür'> „tumulus, bucka, domb" jelentésű magyar közszóból eredeztetéséről Szőke 1953, 202-203., míg „átkelő" jelentésű ótörök (<avar) eredetéről Váczy 1971, 55. Utóbbi magyarázatot — több más, ugyancsak az avar korig visszavezetett környékbeli helynévvel {Abda, Tákó, Bácsa, Bajcs, ZdmoZy-Váczy 1971, 55-56.) együtt — nemcsak az amatőr etimologizálás miatt, de azért is nehéz elfogadni, mert még a 9. századra biztosan keltezett (és nem antik eredetű), több tucatra rúgó Zala- és Rába-vidéki helynév sem maradt fenn az Árpád-korig. Ugyanehhez a hibás és megalapozatlan helynév-magyarázati körhöz tartoznak Tárkány helyneveink, melyeket a tarqan méltóságnévhez kapcsolnak, és avar előzményre vezetnek vissza, vö. Ligeti 1986, 148. korábbi irodalommal. 42 Ann. qui dicuntur Einhardi a. 791. (MGH SS I. 89.): Saxones autem etFrisiones ... per Beehaimos, ut iussum erat, domum regressi sunt. 43 vö. Ann. Laureshamenses a. 791 (MGH SS. I. 34.): ut ex utraque ripa rex potestatem habere potuisset, azaz mindkét csapatszárny tartja magát a Dunához. 44 MMFH I 39., 7-8. jegyzet. A Cseh-medence szláv törzseit 805-806-ban hódítják meg, akik súlyos harcokat vívnak a frankokkal (vö. Ann. regni Francorum aa. 805-806.) 45 Váczy 1971, 57. — Bóna ötlete, hogy az avarok a sztyeppéi népek harcmodora szerint nem vették fel a harcot, hanem elrejtőzve lestek a hadjárat végét, Váczytól származhat (ld. alább). 46 Ann. Guelferbytani. pars altera a. 791 (MGH SS I. 45.): Karolus reversus est absque bello. 47 Váczy 1974, 1048-1049. szerint az Annales regni Francorum jegyzője, aki az udvarhoz tartozik és értesüléseit is onnan szerzi, kellő tárgyilagossággal tájékoztat, s nem sokkal az események után, még frissiben rögzíti azokat, ezért ő még nem esik túlzásokba. 48 Deér 1965, 784-785. szerint az Enns és Bécsi erdő közötti területet egy morcaként közvetlen frank közigazgatás alá helyezik, élén egy gróffal, míg a Rábáig elpusztított területet 805-ben a capcannak és népének adja át a császár. 49 Pohl 1988a, 317.; Pohl 1988b, 21. szerint ugyanis hamarosan Aelium Cetium/St. Pölten és Comagenis/Tulln régi római központokban bajor — frank támaszpontok létesülnek. Ezt a feltevést azonban egyelőre sem írásos, sem régészeti leletek nem támasztják alá. 50 Ann. Maximiani a. 791 (MMFH I. 63.): Perrexit domnus Carolus cum Francis et Saxonibus, cum Baiowariis et Alamannis et cum ceteris populis suis in Pannoniam ultra Omunthesthorf... (magyarul: Szádeczky-Kardoss 1998, 281.). 51 Tóth Endre és Kiss Gábor szerint ennek a taktikának az előfeltételezésére nincs semmiféle bizonyíték, hiszen a frank támadásra nem következik be avar ellentámadás vö. Kiss-Tóth-Zágorhidi Czigány 1998 86. — ezzel szemben ld. Bóna 1973, 156-157. 52 Tóth Endre és Kiss Gábor úgy vélik, nem az avarok félelmetes harciassága miatt nem vezet Károly többé személyesen hadjáratot, hanem mert ennek tévhite bizonyosodott be. vö. Kiss-Tóth-Zágorhidi Czigány 1998, 86. 53 Ann. Laureshamenses a. 791 (MGH SS. I. 34.): Et in ipso itinere obiit bone memorie Enghilramnus, Mediomatrice ecclesie archiepiscopus, sed et Sindbertus episcopus ibi defunctus est (= „A hadmenet közben hunyt el a jó emlékű Angilramm, a metzi egyház érseke, s ott halt meg Sindpert püspök is." Szádeczky-Kardoss 1998, 280); Ann. Alamannici. Codex Turicensis a. 790: „...Angilrammus és Sindbertus elköltözött e világból" (=Szádeczky-Kardoss 1998, 280.); Ann. Maximiniani a. 791 (MGH SS XIII. 22.): „...Meghaltak Angiiram, Weomad (Wiomodus) és Sindpert püspökök (=Szádeczky-Kardoss 1998, 281.) 54 Necrologium Monasterü Sancti Emmerami Ratisbonensis, p. 326; Necrologium Monasterii Superioris Ratisbonensis, p. 344; Necrologium Weltenburgense, p. 379-380. (Szádeczky-Kardoss 1998, 281.) 55 Catalogus episcoporum Mettensium 38 (Szádeczky-Kardoss 1998, 281.) 512