Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

SZŐKE BÉLA MIKLÓS NAGY KÁROLY HADJÁRATA AZ AVAROK ELLEN 79I-BEN 56 Fasti Maximiniani a. 791 (Szádeczky-Kardoss 1998, 282.) 57 Catalogus episcoporum Mettensium 38 (MGH SS II, 269.) 58 A vonatkozó forrásokat és magyarázatokat ld. Szádeczky-Kardoss 1998, 281., ahol a helynevet Szádeczky-Kardoss ,^Asnagahunc Chunis-berch"-nék olvassa, s bár utal Richard Müller „as haga Huni" (im Hunnenhag) ill. Arnulf Kollautz „az haga Huno" (am Hag der Hunnen) emendációjára, nem tulajdonít neki jelentőséget, ugyanis a halál október végére keltezését nem vonja kétségbe. 59 Bóna 1973, 156-157. a helyzetet III. Henrik 1051. szeptemberében induló hadjáratához hasonlítja, amikor a Zala irányából támadó császárral szemben Béla herceg a nomád visszavonulás taktikáját alkalmazza, felégeti a szénaboglyákat, gabonát, a lakosságot és az állatállományt pedig elviteti az útjából, hogy se embernek, se lónak nem jusson élelem (az esemény körülményeiről és forrásairól, korábbi irodalommal vö. Kristó 1986, 60-61.). Bóna úgy véli, „nincs okunk rá (igaz, forrásunk sem!!! SzBM), hogy Károly hadjáratát más színben lássuk". 60 Ann. qui dicuntur Einhardi a. 791: Facta est haec expeditio sine omni rerum incommodo, praeter quod in illo, quern rex ducebat, exercitu tanta eorum lues exorta est, ut vix décima pars de tot milibus equorum remansisse dicatur. Magyarul: Szádeczky-Kardoss 1998, 279; Poeta Saxo, Annalium de gestis Caroli Magni imperatoris libri quinque a. 791 (MGH. SS. I. 249.; idézi: Krahwinkler 1985, 151., 204. jegyzet). Excepto quod tanta lues eius legionis, Quam rex duxit, aequos morbo consumpsit atroci, Ut decimam partem vix de tot milibus huius Expertem cladis tradant potuisse reduci. 61 Erre a következtetésre jut Deér 1965, 785. az Ann. qui dicuntur Einhardi a. 791. azon mondatból, ami a lóállomány pusztulásának leírása után következik, s ami szerint Károly „...Reginum városába, amelyet most Reganesburg névvel illetnek, jött el és ott szállt meg télre" (Szádeczky-Kardoss 1998, 279). Hasonlóan Ann. Maximiniani a. 791 (MGH SS XIII. 22.): ...et cum triumphi gloria rediit et hiemavit in Reganesburc. (=Onnan diadal dicsőségével tért vissza. A telet Regensburgban töltötte. Szádeczky-Kardoss 1998, 281.) 62 Kiss, Gabriella: Mindennapi mérgeink. National Geographic 2005. május, 83. old. 63 MGH SS. I. 34. (=Mikor aztán látta Károly király, hogy neki, illetve övéinek az avarok részéről senki ellenállni nem merészel... [Szádeczky-Kardoss 1998, 280.]) 64 Ann. regni Francorum a. 791 (Rau I. 60); Ann. qui dicuntur Einhardi a. 791 (MGH SS I. 89.) sine omni rerum incommodo (= minden kellemetlenség nélkül [Szádeczky-Kardoss 1998, 279.]) 65 Ann. Guelferbytanorum pars altera a. 791. (MGH SS I. 45.) 66 Amikor Zaragosa arab kormányzója a cordobai emír ellen lázadva szövetséget köt Károllyal, a frank uralkodó a segítségére siet, s rátámad az útjába eső keresztény Asturia királyságra. Pampelona sikertelen ostromáról hazatérőben 778 augusztus 15.-én a Pirenneusok egyik szűk völgyében (Ronce valles = Roncevaux) a keresztény baszkok körülzárják seregét és az utóvéd-hadat sok előkelőséggel, mint Eggihard tárnokmester, Anselm palotagróf és Hroudland (=Roland), a beton mark grófja, lemészárolják. Ahogy ez a vereség a következő évtizedekben a szaracénok ellen vívott háborúvá (vö. pl. Benke 1987, 224.), dicsőséges keresztes hadjárattá szépült (ld. Rolandének), Bóna 1973, 161-162. szerint úgy szépültek egyre fényesebbre Károly és Pippin hadi tetteit is az avarok ellen. Ezért érzi Bóna jogosnak, hogy a frank évkönyvek avarokra vonatkozó kijelentéseit kezdettől fogva kétkedéssel és fenntartással fogadja, s úgy vélje, többnyire éppen az ellenkezője igaz annak, mint amit írnak. 67 Bár az első beszámolók némelyikében a tudun hatalmát a dux (Ann. Alamannici Cont. Murbecensis a. 795) és regulus (Ann. Laureshamenses a. 795) ranghoz hasonlítják, óvatosságra int, hogy éppen az első kézből tájékozódó Einhardnál csak mint unus ex primoribus Hunorum (Ann. qui dicuntur Einhardi a. 795), egy későbbi alkalommal pedig mint princeps Pannóniáé (Ann. qui dicuntur Einhardi a. 803) szerepel — aki in gente et regno Avarorum magnam potestatem habebat, azaz az avarok között nagy hatalommal rendelkezik (Ann. Laurissenses a. 795; Ann. Fuldenses a. 795). A tudun — a türk analógiák alapján — valószínűleg az avaroknál is a helyi gentüis fejedelmek mellé rendelt, a kagán bizalmi embere funkciót tölti be, s elsősorban az adóbeszedést felügyeli. A határvédelemmel kapcsolatban érdemes felfigyelnünk arra az adatra, hogy a „kazárok a nekik meghódolt népeket, ugyanúgy, mint a nyugati türkök [...] egy-egy iltbár és egy-egy tudun vezetése alá helyezték." (Czeglédy 1967, 86-87.), ami alapján Vékony 1983, 223. egyenesen kazár hatásra 513