Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

SZŐKE BÉLA MIKLÓS NAGY KÁROLY HADJÁRATA AZ AVAROK ELLEN 791-BEN téveszteni, részben pedig az — s ez a meggyőzőbb érv —, hogy így érinteni tudta Comagene/Tullnt, ahová a római birodalmi úton haladva nem juthatott volna el. (Csendes 1970, 95-96., 21. jegyzet) Bóna István Cumeoberget a mai Tulln és Zeiselmauer között lokalizálja (Bóna 1984, 339.), amit utóbb azzal egészít ki, hogy erre a helyre és eseményre utalhat Kézai Simon Gesta Hungaroruma, amikor Cezumaur/Zeiselmauer és TuZna/Tulln között a „hunok" (=avarok) és „rómaiak" (=frankok) közötti nagy csata színhelyéről ír, s még a két frank hadvezér, Detricus (= Theoderich) és Macrinus (Miginfrid) nevét is feljegyzi (Bóna 1994, 71). Az ütközetben a „rómaiak" maradnak alul, csakhogy a továbbiakban azt olvashatjuk, hogy negyvenezer hun is elveszik, Béla, Kéve és Kadocs kapitányokkal együtt. (Bóna 1973, 155.) Walter Pohl civitas Comagenos várost az antik Comagenis/Tulln város romjaival, Cumeoberget pedig a Bécsi erdővel, esetleg az Alpok keleti szélével azonosítja. (Pohl 1988b, 19.) Pohl egyébként szokatlannak tartja, hogy az avar, mint lovasnomád nép sáncokat emel — ez eredeti életmódjukhoz képest jelentős változás. A hasonlóan nomád környezetű Közép-Ázsia,

34 a dél-oroszországi kazár és bolgár, továbbá a dunai bolgár törzsek 7-9. században épült nagyméretű sánc- és kővárai azonban éppenséggel nem a két dolog összeférhetetlenségének bizonyítékai,

35 még ha a Karolingok ellen épített erődítések nem is ennyire jelentős építmények, hiszen jobbára csak árkok és palánkfalak alkotják őket.

36 Bóna István úgy véli, hogy „a kiválóan felfegyverzett, évtizedes háborúkban megedzett, sokszoros túlerőben lévő Karoling-sereg" azért kerülhet ki győztesen e küzdelemből, mert az ütközet „az avar könnyűlovasság számára alkalmatlan, hegyes-völgyes, erdős terepen" zajlik le. (Bóna 1987, 339.) Csakhogy a sáncerődök helyét az avarok választották meg, s nemcsak körültekintően — a Duna völgy ugyanis Bóna állításával szemben éppen itt kezd sík, nyílt tereppé, a feltételezett avar harcmodornak kedvező térséggé válni — de feltehetően már jóval korábban, a határvédelem 7. századi kiépítésekor. Ezek vonala mögött ugyanis már a 7. századtól kezdve sűrűn lakott avar szállásterület terül el. (Daim 1977; Szentpéteri 2002.) Akárhol és akárhogyan is történt, a cumeobergi sáncot a frank királynak el kellett foglalnia, ha nem akarta, hogy az itt hagyott védők hátba támadják. A Károly vezette fő sereg a sáncok bevétele után ellenállás nélkül haladt tovább kelet felé. Ám arról ismét megoszlanak a vélemények, hogy milyen útvonalon és meddig jutott el. Szőke Béla szerint (1. ábra) Nagy Károly elválik a hamarosan három ágra szakadó Duna partjától, s Scarbantia/Sopron felől kerüli meg a Fertő és Hanság mocsarait (a természetföldrajzi viszonyokról legutóbb Robotka 2000.), majd MurseZía/Mórichida gázlójánál ér el a Rábáig és Marcalig (ad Arrabonis fluenta), hogy azon átkelve az egykori római úton haladva a Rába torkolatánál, a mai Győr helyén találkozzon újra a többi seregrésszel. (Szőke 1959, 85.) Míg ugyanis a bajor flottilla valószínűleg a mosoni Duna-ágon ereszkedik alá (Tomka 1994, 100.), a sereg északi ága a csallóközi Kis-Duna ág mentén legalább a Vágig, de talán egészen Komárom tájáig eljut. Váczy Péter csatlakozik Szőke útvonal-rekonstrukciójához, és további érvvel erősíti meg azt. Az Einhard féle frank évkönyv leírása alapján „a király [...] egészen a Rába folyásáig jött, átkelt ezen a folyón, és annak partján addig a helyig vonult, ahol az a Dunába ömlik...".

37 Eszerint csak úgy rekonstruálható az útvonal, hogy a rábai átkelés és a folyó torkolatának elérése között jókora utat kell még megtenni, különben Einhard — aki Károly bizalmi embereként bizonyosan hiteles személytől kapja a híreket — nem említené külön a Duna torkolatig tartó szakaszt. (Váczy 1971, 57. és 54. jegyzet) 503