Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

SZŐKE BÉLA MIKLÓS NAGY KÁROLY HADJÁRATA AZ AVAROK ELLEN 791-BEN egyház védelmezője cselekedjék, amit az ókeresztény liturgia és a kora középkori uralkodói etika is előír, s amivel a pápák különösen hatásosan érvelnek a Karoling uralkodóknál. (Deér 1965, 729-730.) Nagy Károly viselkedésének propagandisztikus jellege — amivel egyrészt a háború poganyellenesseget hangsúlyozza a keresztény nyilvánosság felé, másrészt pedig a valóságosnál nagyobbnak tünteti fel a barbár nép tényleges hatalmát és veszélyességét — félreismerhetetlen. (Deér 1965, 731.) Ilyen előzmények után tehát bizonyosan nem éri váratlanul (Bóna 1984, 338.) és felkészületlenül az avarokat a hír, hogy Nagy Károly 791 nyarán Wormsból azért megy Regensburgba, hogy amilyen gyorsan csak lehet, hadjáratot szervezzen ellenük. A birodalom egész területéről várja ide a frank, alemann, szász, fríz, thüring, bajor, sőt szláv fegyverforgatókat. (Wolfram 1987, 255.; Pohl 1988b, 17.) Pippin „hadicsele" Míg Károly serege Regensburgban gyülekezik, Károly fia, az ekkor még csak 14 éves itáliai király, Pippin egy kisebb frank-langobard sereg élén már augusztus 23-án Friaul felől „Avaria" földjére lép. Az ifjú király fő támasza, sőt bizonyára a tényleges hadvezér is a friauli herceg és/vagy az isztriai dwc, s vezérkarához tartozik még két gróf, egy püspök és több királyi vazallus.

7 Kérdés, hogy az avarok ellen 795-799 között többször sikerrel harcoló Erich már ekkor Friaul hercege-e, s hogy egyáltalán részt vesz-e már ebben a hadműveletben.

8 Ebből az időből ugyanis dux de Histriaként még nem ismert sem gentilis fejedelem, sem frank tisztségviselő. Csak kevéssel 800 után említenek egy dwc Iohannest Isztriáról, ezért vélik többen úgy, hogy már rá vonatkozhat az évtizeddel korábbi adat is.

9 Károly levélben számol be a lányaival Regensburgban hátrahagyott feleségének, Fastradanak arról, hogy fia megütközött az avarokkal, s a derék isztriai vezér hathatós segítségével kifosztott egy sáncerődöt (uualuní), ahol egy napot éjszakázott, és 150 foglyot ejtett. (Ann. regni Francorum a. 791 [Rau I. 58]; Carolus Magnus, Epist. 20. [MGH Epist. IV. 528] magyar fordítása: Szádeczky-Kardoss 1998, 277-278.) Hogy Pippin csapata (scara)

10 pontosan merre járt, nem lehet tudni. Pippin küldötte arról számol be Károlynak, miként vonult a határokon belülre „... az a csapatunk, amelynek korábban Itáliából az Avaria részeire vonulást parancsoltuk, hogy annak határvidékén tartózkodjon".

11 Az esetről megemlékező évkönyvek

12 szerint Pippin Itáliából Illyricumon át tör be Pannóniába, bár az, hogy Pannóniáig is eljutott, már kissé bizonytalanabb, a lorschi évkönyv et inde in Pannónia mondatrésze ugyanis utólagos betoldásnak látszik (Krahwinkler 1985, 150, 192. jegyzet). Akárhogyan is történt, Pippin kis csapata bizonyosan nem hatol be mélyen az avar törzsterületre, sőt a partibus Avariae mintha finoman éppen az azon kívüliségre, a „részek" függő viszonyára utalna, olyan területekre, amelyek ugyan „Avaria részei", de csak egy oda helyezett avar helytartó révén. így tudnak egyszerre eleget tenni annak, hogy miközben „Avaria részeire" vonulnak, az „avar határvidéken" tartózkodnak. A tényleges hadművelet mindössze pár napig tart, és az elfoglalt avar „sáncvárat", miután „kifosztják", másnap három óráig tartják, majd elhagyják. Ludmil Hauptman úgy véli (Hauptmann 1914-29, 338-339.), Pippin azért nem vezethette seregét a Trieszt — Karszt-hegység — pannon síkság, hanem az Aquileia — £mona/Ljubljana — Poetovío/Ptuj—Pettau vonalon, mivel hadföldrajzi okokból nem hagyhatta fedezetlenül az Ad Pirum (= Hrusica/Birnbaum, 873 m), a „körteerdő-hágón" át kínálkozó betörés lehetőségét (Trnovski gozd (Birnbaumer Wald) vö. Stih 2000, 20-21.). Herwig Wolfram értelmezésében a határ a Száva és Isonzó között (Wolfram 1987, 255.), Walter Pohl szerint pedig Cividalétól nem messze húzódott 499