Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Szőke Béla Miklós: Nagy Károly hadjárata az avarok ellen 791-ben

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK (Pohl 1988b, 17.). Itt biztosítja egy késő antik erőddel azAquileia — Emona/Ljubljana főútvonalat (via Geminá) az Itália és Illyricum között kiépült torlaszrendszer, a Claustra Alpiwn Iuliarum, ami délen a Kvarner öbölben fekvő Tarsatico/Trsat-tól (Rijeka/Fiume mellett) északra egészen a karintiai Gail völgyéig húzódott (Menghin 1985, 97., Abb. 86.). Peter Stih szerint azonban ez a 3. század táján kiépült rendszer a langobardok érkezésekor összeomlik. Ezért ők a hegyvidékről lefutó folyók völgyeit a síkság felé castrumok és castellumok láncolatával elzáró határt a hegygerincek vonalától nyugatabbra, a friauli síkság széléhez helyezik át.

13 A 6. század második felétől a 8. század végéig a határ a hajdani Emondtól nyugatra, a Vipava (Wippach) völgyétől pedig keletre húzódik. (Stih 2000, 23.) Az avar kaganátus történetében Friaul lakói többször kerülnek konfliktusba az avarokkal. Nem beszélve a korai avar idők jellegében is változatos kapcsolatáról,

14 759-774 között avarok dúlják Isztriát, akik elől a keresztények Capris/Koper szentséges mártírjainak, Firmusnak és Rusticusnak az „ékes és illatozó tetemei? sírjukból kiemelik és Tregeste/Trieszt városába menekítik (De Firmo et Rustico martyribus Veronáé II. 12 [Szádeczky-Kardoss 1998, 268]), de röviddel ezután ugyanezek az avarok befogadják és támogatják a friauli főnemest, Aiot. Nem váratlan és előzmény nélküli tehát az avar határnak ebbe az irányba történő megerősítése uaZíumokkal, sőt talán szélesebb, lakadan gyepűsáwal is. A „uuallum" feltehetően nem több egy földből és fából emelt határerősségnél, ami nem áll ki hosszabb ostromot, s nem egy nagyobb regionális központ, kiváltképpen pedig nem egy olyan jelentősebb hajdani római erődített város, mint Sirmium/Mitrovica, Siscia/Sisak—Sziszek, vagy Emona/Ljubljana. Utóbbiak nemcsak azért nem jöhetnek komolyan számításba, mert bizonyosan nem neveznék őket egyszerűen uuallumnak, hanem azért sem, mert az itáliai határtól — Emonától eltekintve — pár napi járóföldnél jóval messzebb fekszenek.

15 Ezen a vidéken, fel egészen a Muraközig, egyébként is hiányoznak a késő avar kori régészeti emlékek, a határvédők kisebb közösségein túl sűrű avar lakottságról már csak ezért sem nagyon beszélhetünk. A kaganátus délnyugat felé legtávolabbi ismert régészeti lelőhelyei a Zágráb város területén és környékén előkerült késő avar kori sírok. (Szentpéteri 2002, 410, 424.) Nehéz magyarázatot találni Pippin támadásának okára és hadi céljára. Többen is úgy vélik (Bóna 1973,152.; Bóna 1994, 69.; Kiss-Tóth-Zágorhidi Czigány 1998, 83.), hogy Pippin seregének feladata a taktikai célú figyelemelterelés, az avar haderő megosztása és elbizonytalanítása;

16 azért várakozik a fősereg olyan sokáig Regensburgban, mert Nagy Károly az itáliai sereg elterelő látszattámadásának a hírét és eredményét várja. (Bóna 1994, 69.) Ha egy ötlet erejéig fel is tételezzük, hogy Pippin kis „csele" bejött s időlegesen megzavarta az avarokat, még több mint egy hónap állt rendelkezésre az avaroknak ahhoz, hogy taktikát váltsanak, hiszen Károly az Enns menti táborból majd csak szeptember 20-án indul tovább. A Dráva-Mura térségéből a Dunához feljutni pedig aligha tarthatott egy hónapig a nomád lovas hadviselést talán még nem teljesen elfelejtő avar harcosoknak. Kicsi a valószínűsége tehát annak, hogy Pippin célja a figyelemelterelés volt. Az avarokat már csak azért sem lehetett megtéveszteni, mert akik a betörés hírét hozták, nemcsak a sereg méretéről, jellegéről szereztek pontos információkat, de azt is láthatták, hogy Pippin kis serege, alighogy átlépett a határon, már vissza is fordult. Ráadásul a pár éve megerődített Enns határnál figyelő őrök jóval aggasztóbb híreket küldhettek a hosszabb ideje Regensburgban gyülekező, hadba készülő lovagokról. Ezekből pedig nem lehetett nehéz Károly valódi szándékára következtetni. Szó sem lehet tehát arról, hogy az avar fősereg azért nem ütközik meg a frankokkal, mert az elterelő hadművelettől megtévesztve elvonult a Kisalföldről. (Kiss-Tóth-Zágorhidi Czigány 1998, 83.) 500