Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Révész László: Magyar honfoglalás kori sírok keltezési lehetőségei. Régészeti keltezés – természettudományos keltezés

RÉVÉSZ LÁSZLÓ MAGYAR HONFOGLALÁS KORI SÍROK KELTEZÉSI LEHETŐSÉGEI. Mindezek következtében a tárgyalt korszak gazdálkodásáról, belső népességmozgásairól, társadalomszerkezetéről, hiedelemvilágáról, interetnikus kapcsolatairól stb. sok esetben szinte kizárólag a régészeti leletek segítségével nyerhetünk információkat. Ahhoz azonban, hogy a temetők elemzésében rejlő lehetőségeket ki tudjuk használni, minél pontosabb (olykor akár két-három évtizednyi pontosságú) keltezésre lenne szükségünk, s ilyen irányú elvárás fogalmazódik meg a társtudományok képviselői részéről is. A jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel és ismeretanyaggal azonban nem, vagy nem mindig tud a régészet megfelelni ennek az elvárásnak. Ennek több oka is van. Egyrészt a 10-11. századi sírokban található leletek tekintélyes része hosszú ideig (akár egy évszázadig vagy még tovább is) használt tárgytípusokból áll. Finomabb keltezésre csak néhány tárgytípus alkalmas, s ezek között kitüntetett szerepük van a karikaékszereknek. A kutatók gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a gazdag, nemesfém ékszerekkel, ruhadíszekkel, lószerszámmal és fegyverzettel jellemzett sírokat és temetőket automatikusan és rutinszerűen korábbra, a 10. század első felére — kétharmadára keltezik, a szegényesebb leletanyagúak használatának kezdetét pedig a század utolsó harmadára, ill. all. század elejére helyezik. Ily módon az a fura helyzet áll elő, mintha a század első felében csak a törzsi-nemzetségi arisztokrácia és annak katonai kísérete létezett volna széles köznépi rétegek nélkül, míg a század második felében éppen fordítva: csak a köznép élt és temetkezett volna a Kárpát-medencében, vezető réteg nélkül. Ez nyilvánvaló képtelenség. Nem lehet magyarázatként a kereszténység felvételére sem hivatkozni, hiszen annak eredménye csak az ezredforduló táján jelentkezett, de egyes területeken csak all. század közepén-második felében fejtette ki igazán a hatását. Ma még csak halvány körvonalai sejlenek fel annak a jelenségnek is, mely szerint nem beszélhetünk az egész 10. századi magyar szállásterületre egyformán érvényes tendenciákról sem, ugyanis egyre nyilvánvalóbb, hogy ez egyes régiók leletanyagának összetétele, temetőik szerkezete és időrendje igen jelentős vonásokban eltérhet egymástól. Itt jegyezném meg, hogy amikor a 10. századi magyar településterületről beszélek, e fogalom alatt a korabeli magyar fejedelemség majd királyság minden alattvalóját értem: nemcsak a 9. század végén betelepült magyar nemzetségeket, hanem az általuk helyben talált avar, szláv illetve az ország nyugati részein a karoling kori népesség leszármazottait is. Ezzel összefüggésben utalni szeretnék arra is, hogy nemcsak a külföldi kutatás, de még olykor magyar régészek számára is a 10. századi magyar hagyatékot a lóval, fegyverrel, nemesfém ékszerekkel, ruhadíszekkel és rangjelző tárgyakkal eltemetett sírok reprezentálják. Nos, a 10-11. századból napjainkig mintegy 26 000 sírt ismerünk, a fent leírt jellegzetességekkel jellemezhető sírok száma viszont alig éri el az ezret. Nyilvánvaló, hogy kizárólag az utóbbiak nem fedhetik le a honfoglaló magyar népességet, csupán annak egyes társadalmi rétegeit vagy sajátos gazdálkodást-életmódot folytató csoportjait jelezhetik. Ha a fent említett arány egyben etnikai eltérést is jelentene, az ezredforduló táján már aligha beszélhetett volna bárki magyarul a Kárpát-medencében. A 10-11. századi leletanyag egészének áttekintését, az egyes temetők típusainak társadalmi és időrendi besorolását utoljára majdnem fél évszázaddal ezelőtt végezték el. (Szőke 1962) Az akkor felállított kategóriák azonban napjainkra már használhatatlanná váltak. Az ellentmondások feloldását, a módszertani továbblépést az jelentheti, ha e munkát ismételten elvégezzük — immár az azóta eltelt időben nagy számban előkerült és teljesen vagy nagyrészt feltárt temetők áttekintésével. A régi kategóriákat, prekoncepciókat el kell felejtenünk. Helyettük a jelenleg rendelkezésünkre álló adatokat kell regisztrálnunk, feldolgoznunk és újra értékelnünk. Bátran kijelenthetjük: a magyar honfoglalás és államalapítás korának kutatása újra egy korszakváltás küszöbére jutott. 421