Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Révész László: Magyar honfoglalás kori sírok keltezési lehetőségei. Régészeti keltezés – természettudományos keltezés

ARRABONA 2006. 44/ I. TANULMÁNYOK A régészettudomány önmagában e kihívásoknak nem fog tudni megfelelni. Ma már nyilvánvaló, hogy a paleodemográfia, a paleoszociográfia, az archaeozoológia, archaeobotanika, antropológia, a különféle természettudományos vizsgálati módszerek és lehetőségek megsokszorozzák egy-egy lelőhely forrásértékét. Az így együttesen nyert információmennyiségből a szimplán régészeti módszerekkel nyert eredmények hányada egyre kisebb lesz ugyan, a közös munkával elért végeredmény azonban sokkal megbízhatóbbá és sokrétűbbé válik. Jelen dolgozatban öt 10. századi sír hagyományos régészeti elemzésével kapott eredményeket vetettük össze a radiokarbon mérési eredményekkel. Ennek során természetesen kiütköztek mindkét módszer hiányosságai csakúgy, mint azok erősségei. Időnként a C14 produkált olyan értékeket, amelyek teljes mértékben vagy nagyrészt kizárhatók (Kiskundorozsma: Debreceni sigma 1, Szakony: bécsi sigma 1 első két értéke, Orosháza: első sigma 1). Másutt a két módszer eredményei összhangban vannak ugyan egymással (Karos, Bodroghalom, Szakony: a harmadik sigma 1 eredmény), de nem szűkítik le a leletek földbe kerülésének időpontját olyan időintervallumra, amely valós segítséget nyújthatna azok keltezésében. Néhány esetben viszont a két módszer együttes alkalmazásával sikerült olyan szűk időhatárokat megállapítani, amelyek segítségével akár évtizednyi pontossággal valószínűsíthető a temetés időpontja (Kiskundorozsma: bécsi sigma 1, debreceni sigma 2, Orosháza: második sigma 1). Mindez azonban a módszer hiányosságaira is felhívja a figyelmet. Mindjárt a legutóbbi példák esetében valós veszélyként kell számolnunk azzal, hogy a természettudományos vizsgálati módszerekben járatlan és tájékozatlan régész vagy történész a rendelkezésre álló mérési eredmények közül azt választja ki és használja, amely számára (ül. hipotézisei számára) a legmegfelelőbb. Ily módon a hamis bizonyosság látszatára építheti munkáját. Választ kell találni arra a kérdésre, hogy az ugyanazon mintából két különböző laborban végzett mérések eredményei miért térnek el annyira egymástól? S végezetül azt sem szabad elfelejteni, hogy a radiokarbon mérési eredmények rendszeresen megengednek olyan, több évtizednyi vagy évszázadnyi időintervallumot is a lelet földbe kerülésének lehetséges időpontjaként, amikor arra történeti, régészeti vagy numizmatikai indokok alapján semmiképpen nem kerülhetett sor. E módszer tehát önmagában jelenleg nem oldja meg a 10. századon belüli keltezési nehézségeinket, nem „csodafegyver", de használandó és tökéletesítendő. JEGYZETEK 1 A vizsgálatokat Peter Stadler végezte a VERA bécsi laboratóriumában (Stadler 2006). 2 Lengyel Imre vizsgálati eredményei közöletlenek. Az időközben elhunyt szerző kéziratára Dienes István hagyatékában találtam rá. 422