Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Révész László: Magyar honfoglalás kori sírok keltezési lehetőségei. Régészeti keltezés – természettudományos keltezés

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK lya függesztő szíjait aranyozott ezüstveretekkel szerelték fel. 11. A szablya pengéje felett oldalpálcás vas zabla került elő. 12. A zabla körül 68 db. aranyozott ezüst kantárveret feküdt. 13. Ugyanott 11 db aranyozott ezüst szügyelőveret is előkerült. 14. A zabla mellett találtunk egy csontból faragott tömlőszájat is. 15. A jobb alkar és a jobb térd között helyezkedett el a készenléti íjtartó tegez 156 db aranyozott ezüstverete. (6. ábra) 16. A bal lábszárcsont mellett feküdtek a nyütartó tegez vas alkatrészei. A tegez száját és fedelét valamint függesztő szíjait palmetta mintás csontlemezekkel és bronz véretekkel ékesítették. 17. A tegezben hét vas nyílcsucs helyezkedett el. 18. A tegez szája felett találtuk a reflex íj markolatának a két csontlemezét. 19. A jobb lábszár mellett körte alakú vas kengyelpár feküdt. 20. A lábvégeknél került elő egy nyereg fából készült, ezüst lemezekkel díszített elülső és hátsó kápája és a hozzá tartozó vas hevedercsat. Az imént bemutatott sírt tartalmazó temető lelőhelye, Karos község Magyarország északkeleti részén helyezkedik el, a Tisza és a Bodrog folyók által közrefogott, homokdombokkal tarkított sík területen. A falutól nyugati irányban húzódó dombvonulaton kerültek elő a 20. század első felében, illetve az 1980-as években a Kárpát-medence eddig ismert leggazdagabb magyar honfoglalás kori temetői. (Révész 1996) A legészakabbra elhelyezkedő dombon mezőgazdasági munkák során legalább 50 sírt megsemmisítettek, 13-at pedig feltártak. A II. temető a középső dombon került elő, 1986-1990 közötti régészeti ásatás során 73 sírját tártuk fel. E temető sírjai sorokba és csoportokba rendeződnek, melyeket olykor 15-20 méteres üres sávok választanak el egymástól. Kiemelkedő rangú és gazdagságú férfi nyugodott az 52. sírban. Mellékletei alapján valószínű, hogy élete során jelentős szerepet töltött be a 10. századi magyar nagyfejedelmek környezetében. A III. temető egyetlen sorba rendeződő 19 sírja 1988-1990 között került elő a dombvonulat déli tagján. A sor északi vége felé helyezkedett el a 11., vezéri sír. Szinte pontosan ugyanolyan jellegű méltóságjelvényekkel temették el, mint a II, temetőben nyugvó kortársát, A három karosi temető leletanyaga igen szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz. Feltehetőleg valamennyit azonos időszakban, talán még a 9. század utolsó éveiben nyitották, s az utolsó sírok is a földbe kerültek a 10. század közepén. A férfisírok magas aránya (az összes eltemetetthez viszonyítva 64 %!) arra utal, hogy e közösségeket mesterségesen, tudatos szervezés eredményeképpen hozták létre. A férfiak erős felfegyverzettsége, méltóságjelvényekben való gazdagságuk azt jelezheti, hogy e temetőkben a fejedelmi kíséret különböző rangú vezetői, családtagjaik és házi szolgáik, valamint helyzetüknél fogva többnyire nőtlen kísérő harcosaik nyugodtak. Közülük kerülhettek ki a kalandozó hadjáratok vezetői és résztvevői is. A karosi -s a hasonló szerkezetű és gazdagságú többi Felső-Tisza-vidéki — temető használata a 10. század közepén megszakad. Feltehetőleg az azokat használó katonai közösségeket 955 (az augsburgi csatavesztés és a nyugati irányú hadjáratok lezárulta) után az új fejedelmi hatalom felszámolta, széttelepítette, majd új típusú kíséretet és új hatalmi központokat épített ki magának, utóbbiakat az ország középső harmadában, Esztergom, Székesfehérvár és Óbuda körzetében. Témánk szempontjából alapvető fontosságú, hogy az itt tárgyalt 11/52. sír mikor került a földbe. A mellékletként talált tárgytípusok egy részét (nyitott hajkarika, oldalpálcás zabla, körte alakú kengyelpár, vas kés, nyíltartó tegez, nyílhegyek, csontlemezekkel felszerelt reflex íj) hosszú ideig használták, s nemcsak a 10. századi magyar temetkezésekre jellemzőek, hanem még a 11. század első kétharmadára keltezhető sírokban is előbukkannak. Ugyanez mondható el a lovas temetkezési formáról is. (Révész 1997, 183-184.) 412