Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Molnár Attila: A Hallstatt-kultúra emlékei a Sokoró-vidéken

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK elpusztultak.

56 Muhi útmenti, egy utcás település volt, a népesség növekedésével csaknem zárt utcasor épült be. A népesség egy része azonban a település déli, külső sávjában élt, egyfajta gazdasági övezetben, ahol állattartással és gazdasági épületekkel számolhatunk. 3. Elpusztult késő középkori falvak kutatása a Dunántúlon A Dunántúlon először az 1930-as években Csalogovits (Csalog) József végzett ásatást Ete elpusztult középkori falu helyén, Tolna megyében, és igyekezett egyeztetni a feltárt középkori házmaradványokat a néprajzi anyaggal.

57 Nem sokkal később műemléki kutatások kapcsán, illetőleg templom- és temetőásatások alkalmával került sor néhány részleges falukutatásra is. Még az 1940-es évek elején Gerevich László végzett feltárást a Duna jobb partján Budapest-Budafokon, a Budáról kiinduló főút mentén fekvő Csőtön (Csut), a Szent Leusták premontrei kolostor jobbágyfalujában, amely a 13. században létesült és a 16. században pusztult el.

58 A keskeny út két oldalán fekvő település alaprajza szabályos, sűrűn beépített, néhány ház homlokzata az utca felé néz. (6. ábra) A telkek keskenyek (15-30 m), az útra merőlegesen elhelyezkedő házaknál csak kb. 15 m volt a telekszélesség.

59 A falu központjában, a templom alatt levő útkereszteződésnél négyszögletes piactér helyezkedett el, itt a főútra merőlegesen egy második utca is indult. A házak kőből épültek (valószínűleg agyaggal, sárral kötött kőfalakról van szó), általában két- vagy háromhelyiségesek, néhány nagyobb házban azonban nyolc-tíz helyiség is volt. Az udvarokat macskakővel rakták ki. Az építkezésmód és a szűk telekosztás adott szinte városias jelleget a kis településnek.

60 Az útmenti (vagy útféli) falunak igen fejlett formáját mutató település esetében csak sajnálhatjuk, hogy sem a házak alaprajzi fejlődéséről, az épületek periodizációjáról, sem egymáshoz viszonyított időrendjéről nem áll rendelkezésünkre adat, az összesített alaprajzon kívül ugyanis más dokumentáció nem került közlésre. így az építéstechnika megjelölését is fenntartásokkal kell kezelnünk, ugyanis nem tudjuk, hogy alapozásról, lábazatról vagy felmenő falról van szó. Csőt falu építkezése, településformája, anyagi kultúrája mégis fejlettebbnek tűnik, mint a bemutatott alföldi falvaké. A hospes lakosság szőlőművelésből, iparból és kereskedelemből élt, falujuk a főváros első piackörzetéhez tartozott. A Balaton-felvidéken az 1960-as évektől folyó intenzív régészeti és építészettörténeti-műemlékvédelmi kutatásoknak köszönhetően a tájegység középkori emlékei az átlagosnál jobban ismertek. A középkori településeket (Ecsér, Csepely) is érintő feltárások azt mutatják, hogy „csupán a templom, legfeljebb még egy urasági kúria épült kőből, még ott is, ahol már jó minőségű építőkő található".

61 Középkori településhálózatunk kutatásában igen nagy jelentőségűnek kell tartanunk a Veszprém megyében elkezdődött régészeti topográfiai munkákat. Ezek során választották ki ásatásra a Sümeg melletti Sarvaly késő középkori falut, melyet Holl Imre és Parádi Nándor 1969-1974 között tárt fel.

62 Méri István túrkeve-mórici ásatása után ez volt az első jelentős faluásatás és végre olyan vidéken, ahol korábban nem volt ilyen típusú régészeti kutatás. A 16. század közepén elpusztult Sarvaly falu helyét a 18. század óta erdő borítja. Az erdőben a vékony humuszréteg alatt szárazon rakott bazaltko alapozásokat találtak egy sorban, közvetlenül a sárga altalajon. Az alapozásból arra lehetett következtetni, hogy a házak felmenő falai fából készültek, valószínűleg boronatechnikával. A kevés megmaradt faszénmaradvány tölgy és bükk építőanyagról tanúskodik. 27 épületet tártak fel: 15 lakóházat, 7 pincét és 5 gazdasági épületet. Utóbbiak közül meghatározható volt egy csűr és egy kovácsműhely. A sarvalyi házak alaprajza, épí368