Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Dr. Madaras László: Griffek – indák – griffes-indás művészet (Egy öcsödi temető különleges övveretei)

ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK történeti feldolgozását Fancsalszky Gábor munkáiból ismerhetjük meg.

19 A griff-ábrázolásokat, az állatküzdelmi jelenteteket, az állatfejű indás nagy- és kisszíjvégeket, a „keresztény" típusú övvereteket és az egyedi állatábrázolásokat és emberábrázolásokat 15 típusba sorolta úgy, hogy a típusokon belül még alcsoportokat is elkülönít. Összegzése 12 műhelykört különített el a Kárpát-medencén belül, s megállapítja, hogy „a 12 kimutatott műhelykörzet nem fedi le az egész Kárpát-medencét, hanem politikai központokat jelez, melyek többnyire a fő vízi utak találkozásánál alakultak ki." 20 Végezetül meg kell említenünk Bálint Csanád nagy ívű monográfiáját, melyet a nagyszentmiklósi kincsnek szentelt. Ebben ugyan nem elsősorban a griffes-indás kultúra művészetének kialakulásával és belső változásaival foglalkozik, hanem inkább elhelyezi a nagyszentmiklósi kincset Eurázsia művészetének világában. Azonban a kincs avar (kori) kapcsolatainak összegzése során megállapítja: „a nagyszentmiklósi kincs 7-8. századi avar ötvösremek."

21 Egy ilyen rövid, csak a magyarországi kutatókra kitekintő és korántsem teljes kutatástörténeti áttekintés után kellene elhelyezni a 7-8. század öntött leletei között az öcsödi 59. és 60. sír egyedi ábrázolású szíjvégeit. Mindkét szíjvégen az állat és növényábrázolás együtt van jelen. A 60. sír nagyszíjvégén a jól felismerhető állatfejekhez egy erősen stilizált test tartozik, amelyet erősen geometrizáló inda köt össze. Már az is különleges, hogy a szíjszorítót is figyelembe véve egymás alatt hat „kétfejű" állatalak található. A 2-2 állatfejhez tartozó ívelt test már semmilyen állattestre nem hasonlít, noha érezhetően a füles-csőrös állatfejhez tartozik. Ha mindenáron be akarjuk sorolni Fancsalszky Gábor rendszerébe szíjvégünket, akkor két kategória jöhet számításba. A 9. típusban állatfejű, indás nagy- és kisszíjvégek találhatók. Leginkább egy dunabogdányi szíjvég hasonlít az öcsödire, de az is csak annyiban, hogy itt is két állatfejet köt össze egy inda, de a szíjvég kompozíciója (a mezőkre osztás és a 2-2 pár állatfej egymással szembe fordított kimunkálása, valamint a középtengelyesen ábrázolt inda) teljesen különbözik a 60. sír kompozíciójától. Egy másik lehetőség, hogy a 12. csoportba soroljuk szíjvégünket. Ide olyan tárgyak kerültek, melyeken egyedi állatábrázolások láthatók.

22 Még elvontabb az 59. sír nagyszíjvégének ábrázolása. Az állatalakot már csupán a markánsan megmintázott 2-2 karompár jelzi. A középtengelyre felépített karompárok közötti teret a karmokkal tükörképet alkotó szőlőfürtös indák töltik ki. Ami közös az 59. és 60. szíjvégekben, az a szíjvég felső végét lezáró homorú ív, mely az 59. sír esetében két szőlőfürt között, a 60. sírnál pedig két állatfej között látható. Közös a két szíjvég csuklós szerelési módja még akkor is, ha a felső csuklótag az 59. sír nagyszíjvégénél elveszett. Hasonlóság még az is, hogy mindkét kompozíciót egy peremes keret foglalja egységbe. Igaz, hogy a szíjvégek alsó lezáródása különbözik egymástól, mert az 59. síré kerek, míg a 60. síré kissé hegyesedő. Mindkét megoldás egy folyamat egyirányba mutató tárgyi bizonyítéka. Mint arra már fentebb hivatkoztunk a 8. században jól kimutathatóan az állat- és emberábrázolások egyre inkább háttérbe szorulnak, s mindent „elborít" a növényi ornamentika. Ezek a változások egy lépcsőfokát, egy állomását sejthetjük szíjvégeink ábrázolásában. Miképpen ugyanide sorolhatjuk azokat a szíjvégeket is, amelyeken az állatfejekhez indák tartoznak. Nagy valószínűséggel az sem véletlen, hogy éppen ezen a tájon a Tisza-Körös találkozásánál kerültek elő ezek a nagy mesterségbeli tudást igénylő „műalkotások". 322