Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Dr. Madaras László: Griffek – indák – griffes-indás művészet (Egy öcsödi temető különleges övveretei)
MADARAS LASZLO GRIFFEK - INDÁK - GRIFFES-INDAS MŰVÉSZET Az Avar Birodalom kellős közepén járunk. Öcsödtől alig 15-20 km-re került elő a híres kunszentmiklósi ötvössír. Szentesről — igaz szórványként — egy kisszíjvég verőtövét ismerjük. A Szentes környéki temetők öntött műtárgyai, különösen a Szentes-nagyhegyi, Szentes-lapostói és Szentes-felsőcsordajárási, kiemelkedő figyelmet váltottak ki már eddig is. Legutóbb pedig egy agyag öntőmintát találtunk a Damjanich János Múzeum raktárában, mely nagy valószínűséggel szintén Kunszentmárton környékéről kerülhetett a Múzeumba. Az öntőmintán egy lunula, egy bizánci típusú kereszt és még egy ismeretlen tárgy készülhetett. Tehát egy viszonylag szűk területen viszonylag nagyszámú ötvös emlék koncentrálódik. Mindez megerősíti Fancsalszky Gábor feltételezését, aki a 2. műhelykörzetről az alábbiakat írja: „1. Tisza-Körös találkozása, nagyobb súllyal a Tisza bal partján. A tárgyak kvalitása és az alkotó típusok legnagyobb száma alapján a mai rendszerünkben ez lehet a kagáni székhely. " 23 Magam nem fogalmaznék ennyire határozottan. Mindenesetre az egészen bizonyos, hogy az Avar Birodalom centrumából indulnak ki azok a változások, melyeket azután a peremterületeken is jól érzékelhetünk. Legalábbis a 8. század első felében, persze később ez idővel változhat. A változások okai abban a belső és külső politikai helyzetben lehettek, melyekről egyenlőre nincsenek pontos ismereteink. Hiszen tudjuk jól, hogy a griffes-indás kultúra belső életéről csupán a Nagy Károly-féle hadjáratok idejéről vannak erősen felületes ismereteink. Hogy milyen belső változások zajlanak le a 8. századon belül, arról jelenleg még szinte semmit sem tudunk, mivel az írásos forrásaink rendkívül gyérek. így marad a régészet, s ismét Szőke Béla Miklóst idézem, ám immár a vita igényével: „...egy régész egy régészeti leletre ne csak mint viseleti tárgyra, hanem — ha az arra érdemes — mint műalkotásra is tekintsen. " 24 Ez így helyes! Nem bizonyos azonban, hogy csak és kizárólag ez a helyes megközelítési mód. Talán nem kellene ezzel egyidőben „negligálni" azt a szemléletmódot sem, amely „társadalom-történeti érzékenységű ethnografikus szemlélet." Hiszen minden megközelítési módnak egyetlen egy végeredmény felé illene mutatni. Jelesül, mindannyian arra vagyunk kíváncsiak, mi is volt az egykori valóság. Még akkor is ennek kell a célunknak lenni, ha pontosan tudjuk, hogy ezt elérni — objektív okok miatt — sohasem fogjuk. Erőfeszítéseinket talán egy rövid négy soros szojot ének pontosan érzékelteti: ,/dló víznek halaiban állandóság hogy lehetne? Hitegető lány szavában Hinni mégis hogy lehetne?" Szojot (uriankai) ének 323
