Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

László Csaba: Rábaszentmiklós középkori temploma

ARRABONA 2006. 44 / 1. TANULMÁNYOK lás, meszelés fedte. A restaurátorok a 18. századi falakon is csupán meszelésrétegeket tártak fel. Jelentős, 19. század elejinek tekinthető kifestest — utóbbihoz tartoztak a már korábban kibontott királyfejek — csupán a szentélyben találtak. 29 A belsőben az ásatás során egy hosszabb árkot és több kisebb szondát nyitottunk.

30 Több ponton feltártuk az 1720-ban épített déli karéjhoz tartozó, a lebontott román kori falat elfedő téglapadló habarcsaljzatát. Kevéssel alatta észleltünk egy középkori téglás padozatot, amely egy korábbi, középütt kissé megsüllyedt téglaburkolat megújításának tekinthető. A metszet vizsgálata egyértelművé tette, hogy a középkori szentély és hajó között eredetileg nem volt szintkülönbség. Ugyanekkor a sekrestye eredeti, középkori járószintje a barokk és a mai állapottal ellentétben egy lépcsőfokkal volt magasabban, mint a hajó szintje. A sekrestye, amelynek északi és nyugati falába falifülkék mélyülnek, eredetileg íves záradékú, ajtószerkezet nélküli átjáróval kapcsolódott a templomtérhez. A barokk déli karéj és a hajó vizsgálatánál világossá vált, hogy a román kori bejárat a templom dél-nyugati oldalán volt, ott ugyanis jelentős szakaszon a középkori járószintig hiányzott az eredeti fal.

31 Összefoglalva a templom történetéről megismerteket megállapíthatjuk, hogy a rábaszentmiklósi körtemplom legkésőbb a 13. század első felében épült.

32 A boltozott patkóíves szentély és az ugyancsak boltozott sekrestye falait kisméretű félköríves ablakok törték át. Az apszisoknál jelentősen magasabb hajó megvilágítására szolgáló ablakok közül csupán kettő maradt meg, egy román kori alaptípus és egy lépcsős bélletű kettős vagy hármas résablak. A templom ismeretlen formájú kapuja a délnyugati oldalon volt egykoron. A téglapadlóval burkolt belső tér járószintje, a középkorban nem szokatlan módon, egy lépcsőfokkal, mintegy 20 cm-rel mélyebben volt az egykori külső járószintnél.

33 A 17. században a lakatlan faluban a templom tető nélkül állt, falai pusztultak. Az 1720-ban befejezett helyreállítás során a déli oldalhoz kapcsolt kápolnával bővült templomot zsindellyel fedték, belsejét meszelték. A 19. század elején a szentélybe új oltár került. A szentélyfaltól elhúzva felépített falazott menza

34 mögé az oltár architektúra kereteibe a két szent király, István és László képét festették. Források hiányában nem tudjuk, hogy a torony építése időben miként viszonyul a szentély kifestéséhez: megelőzi, követi, esetleg egyidős azzal. A templom helyreállítás előtti képe a 20. század elején alakult ki. A külső felújítás során 1913-ban készült a legkorábbi fényképeken már látható fémlemezfedés.

35 Jelentős változást hozott a belsőben az 1927-es kifestés. Ennek során a teljes templomteret díszítőfestéssel kifestették és a hajó nyugat oldalára egy fagerendás alacsony karzatot építettek be. A 2000-ben befejeződött helyreállítás során lehetőség szerint rekonstruálták a középkori részleteket, a karzat lebontásával visszaállították templomtér 18. századi egységét. Restaurálták a szentély „al secco" falképét, az 1810-ben festett oltárképet, a szószéket, az oltár tartozékait.

36 Új liturgikus berendezés, padok készültek. A helyreállítás végeztével a környezet részleges kertépítészeti rendezésére is sor került. 254