Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Langó Péter–Mende Balázs: Honfoglalás kori sírok Enesén
ARRABONA 2006. 44/ 1. TANULMÁNYOK volt, amire az utal, hogy Paur kutatásait követően később Bella Lajos, I. Péter érméjéről (Bella 1895, 256.) és 20 további koponyáról (Szőke 1954, 131. 68.j.) tesz említést e lelőhely kapcsán. Valamivel később került elő a Csornától délkeletre fekvő Sülyhegyen egy másik 10. századi temető mintegy húsz sírja, melynek pénzzel keltezett sírjai a 10. század középső harmadára helyezhetők (Lakner 1889; Bella 1895; Herpey 1941; Kovács 1989, 24-25.). Csornától délnyugatra Palin egy nyolc sírós, szegényes mellékletű temetőrész ismert (Uzsoki-Szőke 1960). Az áttekintés alapján elmondhatjuk, hogy az Enesén előkerült temetőrész jól beilleszthető a szűkebb régió 10. századi településtörténetébe. Ezen területről ismert honfoglalás kori lelőhelyeket — elsőként a 10. századi Kárpát-medencei leletek vizsgálata során — Szőke Béla vetette össze a Duna másik oldalán fellelt emlékekkel. A véleménye szerint az északi oldal „határozottan harcias jellegű temetőivel" ellentétben a déli oldalon lévő csoportok inkább békésebb jellegre utalnak (Szőke 1954, 135.). Megállapítását a későbbi kutatások tovább finomították. A regionális központhoz kapcsolódtak a Győr környékén talált nagy kiterjedésű temetők, melynek fegyveres sírjai a központ katonáskodó elemeit rejtette (Szőke 1959; Uzsoki 1968; Paszternák-Takács 2000, 256-258.). A fegyvermellékletes sírok, mint a csorna-sülyhegyi, a nyúli és a mosonszentmiklósi, a csikvándi, a pali és a kajárpéci arra engednek következtetni, hogy az ezen a területen előkerült közösségek egyes tagjai is kivehették részüket a század hadi vállalkozásaiból, míg a sírokban talált érmek (Nyúl, Csorna) a kalandozó hadjáratokban való részvételre is utalnak. 23 Az Enesén előkerült temetőrészlet azonban inkább egy békésebb közösség sírhelyeit rejthette. A dombhát, ahová az itt lakók sírjaikat ásták, vízvédett, természetföldrajzi szempontból megtelepedésre alkalmas terület lehetett már a 10. századot megelőző időszakban is. A kedvező adottságokra enged következtetni a 2002-es ásatás során feltárt neolit településrészlet, az előkerült bronzkori kerámiatöredékek és a lelőhelytől északnyugatra fekvő avar kori telep is (14. ábra). 24 A 10. századot követően sem vált lakatlanná a terület, melyre a IV. szelvényben talált Árpád-kori kerámiatöredékek is utaltak (15. ábra). 25 JEGYZETEK 1 A helyszíni szemlére vonatkozóan Id.: XJM RA 18-72. 2 A feltárás során külön köszönettel tartozunk Botka Lászlónak és családjának, akik nem csak elviselték az ásatásokkal járó kellemetlenségeket, hanem szinte családtagként fogadtak bennünket. 3 A két szelvényben is feltárt bronzkori kerámiamellékletek a kisapostagi kultúrához tartoztak. A leletek vizsgálatáért Kiss Viktóriának tartozunk köszönettel. Enese bronzkori emlékeire vonatkozóan lásd még: Lovas é.n., 41. 4 A feltárt objektumrészlet meghatározására számos — az ásatásra látogató — kutató véleményét kikértük. Figler András, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa szerint egy nagyméretű csatornába botlottunk. Egry Ildikó, a Xántus János Múzeum régésze inkább úgy vélte, hogy egy neolit ház kerítőárkát sikerült megtalálnunk. Takács Miklós és Tomka Péter véleménye szerint egy természetes árok húzódhatott a területen, melyet aztán részben a zselizi telep lakói, részben a később ide települt közösségek tölthették fel. 5 2-4. számú sírokról van szó. 6 A sírban az eltemetés időpontjára utaló melléklet nem volt. A bolygatott csontok mellett talált két zselizi kerámiatöredék nem tekinthető korjelzőnek, mert ezek a kerámiatöredékek — amint arra a sírban való helyzetük is utal — a sír megásásakor, vagy a bolygatás során keveredhettek a sír betöltésébe. 7 A veret funkcióját valószínűleg lószerszámdíszként értelmezhette Tomka Péter, hasonlóan a Felsőőrs — Kishegyes négyzetes véretekhez (vö.: Éri-Kelemen-Németh-Torma 1969, 92; Horváth 2004, 165. 28.j.), ugyanis Kiss Attila az 1985-ben készített összefoglaló leletgyűjtésében — Tomka Péterre hivat236
