Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Langó Péter–Mende Balázs: Honfoglalás kori sírok Enesén

LANGÓ PÉTER - MENDE BALÁZS HONFOGLALÁS KORI SÍROK ENESÉN kozva — tüntette fel a veretet a lószerszámveretek között (Kiss 1985, 255.)- Kiss Attila azonban félreérthette Tomka Pétert, így a gyűjtésében a tárgy — hibásan 1972-es dátummal — mint rozettás lószerszámveret szerepel. Áttekintve a Xántus János Múzeum korabeli gyűjteményét — melyért többek közt Tomka Péternek, Takács Károlynak és Molnár Attilának tartozom köszönettel —, más leletről nem lehetett szó, ugyanis Eneséről sem korábban, sem az itt tárgyalt 1971-es leletmentést követően más honfoglalás kori lelet nem került a győri múzeum gyűjteményébe. Kiss Attila munkájából az enesei négyzetes veret rozettás lószerszámdíszként került át a későbbi összefoglalásokba és a feldúlt sírt — a lószerszámveret alapján — női sírnak tartották (Révész 1993, 361; Révész 1994, 332; Révész 1996, 64; Révész 2001, 58.) Kiss Attila munkájának kritikájára vonatkozóan lásd: Bóna 1986, 576-577. 8 A veret tanulmányozásáért és közlésének engedélyezésért Révész Lászlónak tartozom köszönettel, míg az egykori leltárkönyvi adatok vizsgálatában Hajnal Zsuzsa volt a segítségemre. 9 MNM Régészeti Napló 1871. 82-84. A verettél együtt számos további 10. századi tárgy is volt (MNM ltsz. 295. 1871. II. 18; 22.; 27). Az Ebenhöch által 1871-ben a Magyar Nemzeti Múzeum számára adományozott leletek közül három darabot közölt Hampel József első összefoglaló munkája, azzal a megjegyzéssel, hogy a leleteket a koroncói plébános az „ottani vidéken" gyűjtötte (Hampel 1900, 734-735.). A tárgyakra később Börzsönyi Arnold már mint „koroncói darabokra" hivatkozott (Börzsönyi 1912, 214.), feltételezését később Szőke Béla is átvette (Szőke 1954, 125.). A Hampel által közölt leletek közül az azonos leltári számmal beleltározott szíjvég és csat (MNM ltsz. 285. 1871. IX. 1.) ismeretlen lelőhelyű darabokként szerepelnek a leltárkönyvben, míg a rozettás veret már a Régészeti Naplóban is koroncóiként volt feltüntetve. Hampel nem adta közre azt a 8 darab rozettás lószerszámveretet, amely szintén Koroncó megnevezéssel ugyanekkor került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. 10 Utánanéztünk az adományozás körülményeinek a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában is, azonban az 1871-ben iktatott levelek közül nem került elő a tárgyakhoz kapcsolódó feljegyzés. 11 A lelet Rábacsécsény név alatt szerepel az 1962-es kiadású honfoglalás kori leletkataszterben is (FÉK 62. No. 842). 12 A veret sírban való helyzete alapján — amint arra Kustár Rozália és Bende Lívia is figyelmeztetett — a hajfonatkoronghoz tartozó bőr függesztő szalagot ugyanúgy díszíthette, mint a halott felsőruházatát (vö.: Kustár-Langó 2003, 21.). 13 A rábacsécsényi régészeti lelőhelyekről lásd még: Lovas Elemér é.n., 123. 14 Az ekkor előkerült leletek — a leltárkönyvek tanúsága szerint — nem kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. 15 A leletet említi még: Fettich-Nemeskéri 1943, 49.; Lovas é.n., 88. 16 A sírban talált dirhemről még: Kovács 1989, 41-42.; az érem nyújtotta keltezés lehetőségeiről: Kovács 2005. 17 Az egykori Rákosi Mátyás utcában előkerült lelettel kapcsolatban Takács Miklós arra hívta fel a figyelmemet, hogy a lelőhely — topográfiai közelségéből is adódóan — akár azonos lehet a Ráczdomb lelőhelynéven említett 10. századi temetkezéssel is. 18 MNM ltsz. 259/1871.II.8. 19 A lelőhelyről előkerült kard besorolási nehézségeiről lásd még: Kovács 1994-1995, 161. 20 Pannonhalmáról Ebenhöch Ferenctől a Magyar Nemzeti Múzeumba is kerültek 10-11. századra keltezhető leletek, melyek közül két darab gyűrű szintén a Boldogasszony kápolnához köthető, míg egy további S-végű hajkarika (MNM. ltsz. 285. 1871. IX. 7) előzőekkel azonos előkerülési helye csak valószínűsíthető. 21 Az előkerült karperecre Takács Miklós hívta fel a figyelmemet, amiért köszönettel tartozom. 22 A lelőhely kapcsán a honfoglalás kori leletkataszter tévesen hat sírról beszél (FÉK 32, No. 248). A Szőke Béla által közölt leírásból nyilvánvaló, hogy az előkerült leletek alapján nem hat, hanem csak egy sír keltezhető a 10. századra (Szőke 1954, 129.). 23 Áttételesen a katonai vállalkozásokra utalhatnak a sírokban talált nyugati típusú fegyverek is, mint a kajárpéci átalakított sax (Kovács 1992, 164-166.), vagy— amennyiben 10. századi temetkezéshez köthető — a ravazdi szárnyas lándzsa (Kovács 1978-1979). 24 Az avar kori telepről egy ép, kézzel formált edényt adtak át a 2002. évi ásatás idején a Xántus János Múzeum számára az itt lakók. 25 Köszönetet mondunk Tomka Péternek és feleségének, Szőnyi Eszternek, akik mindenben segítették munkánkat. A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárában Révész László nyújtott sok segítséget, míg a rajzokat Csősz József készítette. Fogadják ők is hálás köszönetünket. Köszönettel tartozunk még: Bíró Szilviának, Egry Ildikónak, Figler Andrásnak, Kovács Gábornak, Kovács Lászlónak, Molnár Attilának, Takács Károlynak, Takács Miklósnak, Takács Zoltán Bálintnak és Türk Attilának. 237