Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Juan Cabello–Mentényi Klára: A zanati rk. templom kutatása

ARRABONA 2006.44/ 1. TANULMÁNYOK A sekrestye építésekor a középkori szentély déli külső falát tégla köpennyel látták el. Az árokban találtunk egy hosszanti téglafalat, amelynek teljes szélessége nem esett az árokba.

11 A fal teteje a mai burkolat alatt helyezkedik el, a szószéklépcsőt a burkolat kialakításakor figyelembe vették. A templom építéstörténete Az 1969-ben Szombathelyhez csatolt Zanat (Zanath, Szanat) falu elnevezése feltehetően a régi magyar Zana személynévből eredeztethető.

12 A község a 13. században a szombathelyi várhoz tartozott, s így a győri püspökség tulajdona volt.

13 1387-ben a vasvári káptalan oklevelében Septe déli szomszédjaként tüntették fel.

14 A későbbi időkben különböző nemesi családok is magukénak tudták — a 14. században a Szilágyiak, 1538-tól Bakics Pál —, de hivatalosan továbbra is püspöki birtok maradt.

15 A zanati templom első írásos említése 1592-ből származik: „patrocinium et dedicationem habent in I Conceptionis et S. Ladislau. Ecc. autem est parva..." Befogadóképessége kicsi és a szentségek kiszolgáltatásában a szombathelyi plébániától függött, ezen egyház filiája volt.

16 Titulusa már ekkor Szent László volt. A falkutatás és a szondázó régészeti kutatás alapján a következő öszefoglaló jellegű megállapításokat tehetjük. Az eredeti épület helyenként téglával kevert törtkőből készült, kötőanyaga halványsárga, mészdús, egészen apró kavicsos habarcs. Ez a templom egy közel négyzetes formájú, kisméretű hajóból és egy nála keskenyebb, egyenes záródású szentélyből állt. A szentély megegyezik a jelenlegi szentéllyel. Az első periódusú épület nyugati zárófala a nyugati szakaszon, a déli falra merőlegesen húzott árokban került elő. A kiásott falszakaszon, amely nagyjából a nyugati záró fal déli harmadával egyezik meg, a falsíkból kiugró falcsatlakozást nem találtunk. Ez a tény arra utal, hogy az első építési periódusban a zanati templomnak nem volt a falsíkból kiugró nyugati tornya. A szentély keleti végfalán egy keskeny, rézsűs kávájú, vízszintes záródású résablak került elő, amely egyidős a falazattal. A belső síkján kőkeretes, kis ablak káváin három rétegű vakolatot lehetett megkülönböztetni, ami a megszüntetés előtt még legalább két — a homlokzatokra kiterjedő — felújítást igazol. Ugyanilyen ablak készült a szentély déli falában is, ennek azonban csupán a felső szakaszát tudtuk megtalálni, mert alsó részét a későbbi sekrestyeajtóval elrontották. A szentély belsejében, mindhárom falon jól megfigyelhető a jelenleginél lényegesen alacsonyabb, csúcsíves formájú keresztboltozat vakolt lenyomata. A vakolat kétrétegű, az első, rosszabb megtartású vakolatréteg tartozik az első periódusú épülethez. A kis épület eredeti nyílásrendszeréről sajnos semmi többet nem tudtunk meg, mivel a templom későbbi, téglával történő átépítésekor a falazat felső szakaszát teljes mértékben visszabontották. A déli homlokzaton feltárt, széles kaput már utólag törték bele az első periódusú falazatba. Az északi oldalon a hajó és a szentély csatlakozásánál ásott külső árokban nem került elő olyan falazat, amely egy esetleges elbontott sekrestyéhez tartozna. Ha volt egyáltalán ennek a templomnak sekrestyéje, az csak a déli oldalon lehetett, ezt a feltételezést azonban kétségessé teszi a szentély déli oldalán megtalált kis kőkeretes ablak. így leginkább azt tartjuk valószínűnek, hogy ehhez az első épülethez még nem tartozott sekrestye. A kis, egyenes záródású templom datálása a feltárt építőanyagok és részletformák alapján csak igen tág határok között lehetséges. A téglával kevert törtkő — tapasztalataink szerint — a környéken nemigen fordul elő a 15. század második fele előtt. A szentély belsejében feltárt, csúcsíves boltozatlenyomat nem mond ellent ennek a késői keltezésnek, s ugyanez elmondható a külső síkon egyenes záródású, belül csúcsíves kőke194