Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében
ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK dorlásával összefüggésben (Jacenko 1993, 85-86., Szimonyenko-Lobaj 1991, 71.). Minthogy véleményünk szerint az alánok nem ezekről a messzi tájakról vándoroltak át, és a tamgák hiányoznak a Volga- és Urál-vidék lakosai körében, kérdés, hol és hogyan került át a szarmatákhoz e jelek használata. Figyelembe kell vennünk itt T. Sulimirski felvetését, aki a tamgák megjelenését a szarmatáknál a bosporusi hatás számlájára írta. A Bosporusi Királyság egyike volt azoknak a pontusi államoknak, amelyekben Nagy Sándor hódításai után a hellenisztikus és iráni tradíciók erős keveredése, illetve ötvöződése figyelhető meg (Sulimirski 1970,151.). Ha elfogadjuk Sulimirski elképzelését, akkor közép-ázsiai iráni államok (Baktria, Szogdiana, Fergana, Horezm) — Bosporusi Királyság — környező szarmata törzsek (aorszok, szirákok) láncolatot kell feltételeznünk a tamgák terjedési útvonalaként. Ugyanakkor a kérdést korántsem tekinthetjük lezártnak. Annyi bizonyos, hogy a tamga használata a Fekete-tenger északi partvidékéről a Volgától keletre kevéssé jutott el, s nyugat felé is csak korlátozott mértékben. A Kárpát-medencei szarmata anyag kis számú, egyértelműen keleti eredetű tárgyai közé tartoznak a tamgás darabok. A következő lelőhelyről származó tárgyakon található tamga, illetve ezekkel kapcsolatban merült föl, hogy a rajtuk lévő jelet/jeleket tamgaként értékelhetjük: 1. Csongrád-Határút 11. sír (Csongrád megye). D-É-i tájolású női sírban találtak egy bikónikus orsógombot. Egyik felén besimított hullámvonal, a másik felén bekarcolt díszítés látható. Párducz Mihály szerint: „két sematikus emberábrázolás között, két egymással szembenéző ló van ábrázolva" (Párducz 1944, 20., XXXII: la-c.). A két „embert" Vaday A. és Medgyesi P. svasztikának tartja, s ez esetben nem tartják kizártnak, hogy tamgáról van szó („can be interpreted as tamgás") (Vaday-Medgyesi 1994, 63., Fig. 15: la-e.), ami számunkra is valószínűbbnek tűnik, mint Párducz elképzelése. (2. ábra 4.) 2. Dunaharaszti (Pest megye). Kirabolt férfisírból került elő egy 16,6 cm hosszú, 1,5-1,7 cm széles, vékony, domborított futó farkasokkal díszített aranylemez. Az állatok egy tamga felé tartanak. (Vaday 1989) (1. ábra) 3. Dunaújváros/Dunapentele (Fejér megye). A Magyar Nemzeti Múzeumban 1906.33.1. leltári számon volt található egy tamgás szarmata tükörcsüngő. A darab nincs meg, azonban a leltárkönyvben szerepel róla egy rajz. (Istvánovits-Kulcsár 2003) (2. ábra 6.) 2 4. Gyoma-Ailer téglagyár (133. lelőhely) 23. gödör (Békés megye). Egy marha astragaloson bekarcolt ötágú csillag látszik. Vaday Andrea talált hozzá sztyeppéi, tamgának meghatározott párhuzamot, azonban mivel a Kárpát-medencében nem jellemző a tamga előfordulása, elvetette ezt a lehetőséget. A kérdés azért fontos, mert a telepen valószínűleg folyt csontfeldolgozás, a tárgy tehát lehet helyi készítmény. (Vaday 1996, 158-159., Choyke 1996, 310., Fig. 5) (2. ábra 3.) 5. Gyula-Szeregyháza (Békés megye). Szürkésbarna, korong nélkül készített négyszögletes, 6,5x5 cm-es edényke egyik oldalán bekarcolt tamga látszik. (VadayMedgyesi 1994, 88. Fig. 4: 4, Jazigok 1998, 164., N. 122.) (2. ábra 2.) 3 6. Nagyszénás-Vaskapu (Békés megye). Drapp, korong nélkül készített, jól eldolgozott, bikónikus orsógomb, egyik oldalán két bekarcolt tamgával. M: 2,4 cm, Á: 4,5 cm. Összetartozott vele egy 19 cm hosszú, állatcsontból készült orsószár. (Jazigok 1998, 162. N. 108.) (2. ábra 5.) 4 7. Ismeretlen lelőhelyű tükör a kalocsai Viski Károly Múzeumban (2. ábra l.). 5 176
