Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
Istvánovits Eszter–Kulcsár Valéria: Szarmata nemzetségjelek a Kárpát-medencében
isTVÁN OVTTS E SZIER - KULCSÁ R. VALER IA. SZARM ATA NEMZETSÉGIELEK A KÁR PÁT-MEDENCÉBENE A hazai tamgák közül a legjellegzetesebb a dunaharaszti aranylemez jele. Kiváló párhuzamait a Fekete-tenger északi partvidékéről és a hozzá csatlakozó területekről idézhetjük (3. ábra 4-5.). Ezeket az alán vagy aorsz Farzoios király jeleivel azonosítják (Szimonyenko-Lobaj 1991, 64-68., Istvánovits-Kulcsár 1995/96, 161. XX. tábla 1., XXI. tábla 2., a porogi tamga: XXI. tábla 4. — a további irodalommal). A Dunaharasztiban talált tamgához hasonló jel a kusán uralkodók érmeiről 6 is ismert (Tolsztov 1950, 152, 35. ábra). Egy másik közeli, bár nem pontos analógia (csak a jel alsó fele azonos) a kobjakovói (Alsó-Don-vidék) diadémos sír lószerszámán található. Ez utóbbi azért is említésre méltó, mivel ennek az I. század végi - II. század elejei sírnak a publikálói arra a következtetésre jutottak, hogy az Alsó-Don-vidék ebbe a korba tartozó, kiemelkedő gazdagságú temetkezéseinek sora a régió törzsi központját rajzolja ki. Az auktoradatok és a régészeti leletek elemzése alapján a szakirodalom nagyrészt egyetért abban, hogy ebben a periódusban ez a szarmata törzs csak az alán lehetett (Prohorova-Gugugev 1992, 160.). A dunaharaszti aranylemez tamgája rokon a Farzoios király pénzein szereplőkkel (5. ábra). Farzoiosról annyit tudunk, hogy barbár király volt, akinek fennhatósága valószínűleg kiterjedt a Déli-Bug torkolatánál fekvő Olbiára, a gazdag görög kereskedővárosra. Korábban szkítának vélték, de az utóbbi évtizedekben már általános az az álláspont, hogy szarmata uralkodó volt. Uralkodásának időszakát a pénzek alapján 64 és 81 közé teszik (Kariskovszkij 1982, Kariskovszkij 1988). A dunaharaszti aranylemez készítési időpontját így meglehetősen pontosan meg tudjuk határozni. Kérdés, mikor került a Kárpát-medencébe. Farzoios tamgái csak kevés leleten fordultak elő: az olbiai 1. és 2. márványoroszlánon, a pantikapaioni ún. „enciklopédia" mészkőlapon, a Ternopol környéki Zadroszty melletti kőoszlopon, a kijevi Történeti Múzeum egy bronztükrén, valamint a gruskai (Moldova) falerán(?) (Grosu 1992,142-143., Grous 1996). így meg sem kísérelhetnénk a választ, ha utódjának, a 80 körül uralkodó Inismeosnak a tamgáival ellátott tárgyakat nem ismernénk nagyobb számban. Ezeket legutóbb Mircea Babes térképezte föl (6. ábra — Babes 1999. Abb. 12): Bastecski, Csatalka, Hrusca/Gruska, Keres, Kígyó-sziget, Ocnita, Poiana, Porogi, Tanais-Carszkij kurgan.) Ezek elterjedése arra utal, hogy egy erőteljesebb szarmata expanzióval kell számolnunk ebben az időszakban. Kérdés, hogy politikai előretörésről van-e szó, vagy tényleges vándorlásról. Mindenesetre abban aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy Dunaharasztiba is még az I. század végén eljutott a tamgás lemez. Ez alapján a Kárpát-medencében aorsz vagy alán politikai vagy etnikai jelenléttel kellene számolnunk ebben a nagyon korai időszakban. Valamennyi erre a korszakra vonatkozó adatunk azonban jazigokról szól. Vaday Andrea a tárgy funkciójának meghatározásakor nagy óvatosságra intett, s végül arra gondolt, hogy tőr hüvelyverete lehetett. Hasonló aranylemezeket a sztyeppéi anyagban mi két Volga-vidéki helyről ismerünk (7. ábra). Mindkettőt állatalakok díszítik. Az egyik a Kr. e. 1. - Kr. u. 1. század első felére datált Oktyabrszkij 5. temető 1. kurgánjának 2. sírjából származó darab, mely 33 cm hosszú és 2,6 cm széles (Kijasko-Misz'kov 2000, risz. 7: 3.). A másik a Kr. u. 1. század első felére keltezett Baranovka I. temetőjének 4. kurgánjából származó 27,5 cm hosszú, 3,1 cm széles lemez (Mordvinceva 2003, 87. Nr. 52. risz. 21.). Ezek funkciója éppúgy kérdéses, mint a dunaharaszti leleté, de kronológiájuk és stílusuk alapján egy leletkörhöz kell sorolnunk őket. Visszatérve az etnikai meghatározás problémájára, fontos szempont, hogy az aorszokat a Kárpát-medencében egyetlen esetben sem említik a források, ilyen korai időben pedig az alánokat sem. Figyelembe véve az auktorok egyértelműen jazigokra utaló adatait, nem gondolhatunk másra, mint hogy a jazigok ekkor már az aorsz, vagy alán törzsszövetség részét alkották. 177
