Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
István Fórizs–Adrien Pásztor–Géza Nagy–Mária Tóth: üveganyag újrafelhasználása az avar és szarmata kori üveggyöngyök mikroszöveti és (geo)kémiai vizsgálata tükrében
ARRABONA 2006. 44 / 1 TANULMÁNYOK színt — a kémiai összetétel alapján ítélve — rézzel állították elő (a Cu ++ kék színcentrum). Érdekes módon az egyik fázisban van réz, míg a másikban nincs. Ha a rézzel kékre színezett és a (a kémiai összetétel alapján) feltehetően színtelen üveget megporítják, az üvegport jól összekeverik, majd összeolvasztják, akkor az így kapott üveg is kék lesz, csak halványabb kék. Ilyet akkor csinálnak, amikor túl sötét a kékre színezett üveg és világosítani szeretnék, vagy tört üveget akarnak hasznosítani, vagy amikor nincs elég kékre színezett üveg, amiből gyöngyöket lehet készíteni. Ezzel az eljárással megnövelhető a kék színű üveg mennyisége. Mangánt általában azért raktak az üvegbe, hogy a vas által okozott elszíneződést közömbösítsék. Az üvegkészítéshez használt nyersanyagokban pedig mindig volt kevés vas, mint természetes szennyező, azért az számít kivételnek, ha nincs mangán az üvegben, vagyis nem tettek bele. A sötétebb (B) fázisban pedig nincs. Ugyanakkor a világosabb (A) fázisban jelentős mennyiségű mangán található, 2,3%, ami jóval több, mint az üveggyöngyök átlagos mangántartalma (0,6%), bár ritkán előfordul 2% körüli mangántartalom (pl. a Szegvár-Oromdűlő avar kori temető avar leletei között, Fórizs et al. 2001). Az 5. ábra a Vasasszonyfa avar kori temető vizsgált üveggyöngyeinek elektron-mikroszondával meghatározott mangántartalmát mutatja növekvő sorrendben. Föltűnő, hogy a legkisebb és a legnagyobb mangántartalom a V-15 üveggyöngy két fázisában található. így ez a gyöngy nemcsak abban különleges, hogy két különböző kémiai összetételű üvegből olvasztották össze, hanem abban is, hogy ezen fázisok mangántartalma eltér a szokványos értékektől. Ez a megfigyelés arra utalhat, hogy a kékre színezett, nagy mangántartalmú üveg (A fázis) nem abban a műhelyben készült, ahol a többi üveg, hanem máshonnan került oda, pl. törtüveg formájában. Az üvegkészítők pedig úgy hasznosították, hogy színtelen (vagy esetleg halvány kékeszöld) nyersüveggel keverték össze, így növelve a kék üveganyag mennyiségét. Szegvár-Oromdűlő-19 számú avarkori üveggyöngy kétrétegű szemes rátétdíszének kék része Az SzO-19 jelzésű szemes üveggyöngy szemdíszének mikroszövetét az 5. ábra mutatja. Jól látható, hogy a kék rész két fázisból áll, a visszaszórt elektron képen egy világosabb (A fázis) és egy sötétebb (B fázis) szürke részből. A két fázis kémiai összetétele jellegzetes különbségeket mutat (1. táblázat), bár ebben az esetben teljesen más különbségeket, mint azt korábban a V-15 üveggyöngynél láttuk. Mindkét fázisban van réz, amiből arra következtethetünk, hogy a kék színt itt is rézzel állították elő. Az 1. táblázatban látható, hogy az A fázis nátriumtartalma (Na 2 O = 9,20%) jelentősen kisebb, mint a B fázisé (13,08%), ami azt jelenti, hogy a két üveg nem készülhetett ugyanabból a nyersüvegből. Még jelentősebb különbség, hogy a B fázisban nincs sem antimon (stibium), sem ólom, az A fázisban pedig mindkettőből található. Az ólom mennyisége nem jelentős (PbO=0,39%), míg az antimoné jelentős (Sb 2 0 3 =l,76%). Az antimon megjelenése igen különös, hiszen az avarok nem használták ezt a fémet, ők az ónt használták homályosításra és fehér opak üveg előállítására. Ennek megfelelően a tárgyalt üveggyöngy szemdíszének fehér részét ónnal homályosították. Korábbi vizsgálataink során megállapítottuk (Fórizs et al. 2001), hogy a rómaiakra és a szarmatákra jellemző volt, hogy antimont használtak, a későbbi korokban azonban mind a Kárpát-medencében, mind Európa más részein már csak ónt használtak, ill. szórványosan előfordul az antimon megjelenése, azonban ilyenkor mindig korábbi leleteket használnak föl újra, mint pl. Vikingföldön a 8. században, ahol bizonyítottan római kori fehér mozaikokat használtak nyersanyagként az üvegkészítéshez (Callmer-Henderson 1991). Ilyen jelentős mennyiségű antimon a vizsgált 144
