Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)
István Fórizs–Adrien Pásztor–Géza Nagy–Mária Tóth: üveganyag újrafelhasználása az avar és szarmata kori üveggyöngyök mikroszöveti és (geo)kémiai vizsgálata tükrében
FORIZS-PÁSZTOR-NAGY-TÓTH ÜVEGANYAG ÚJRAFELHASZNÁLÁSA AZ AVAR ÉS SZARMATA ... gyöngyleleteink közül a Madaras-halmok 5 szarmata kori temető kék gyöngyleleteiben fordult elő, valamint kisebb mennyiségben a Szegvár-Oromdűlő sírmező szarmata kori kék üveggyöngyeiben. A jelentős antimont tartalmazó A fázis eredetileg akkor készülhetett, amikor a Római Birodalom még állt, így az vagy szarmata vagy római eredetű lehetett (esetleg egyéb, de római korú). A tárgy milyenségét tekintve lehetett üveggyöngy is, hiszen az avarok előszeretettel hordták a szarmata korban készült üveggyöngyöket is (Fórizs et al. 2001). Lehet, hogy sérült volt az üveggyöngy, mert ebben az esetben logikusnak tűnik a törtüveg újrafeldolgozása. Szegvár-Oromdűlő-53 számú, szarmata kori vörös színű opak üveggyöngy Az SzO-53 jelzésű üveggyöngy szarmata temetkezésből származik. Mikroszöveti képét a 6. ábra mutatja, ahol jól látszik, hogy két fázisból áll. A két fázis kémiai összetétele csak az ón és az antimon esetében mutat jelentősebb eltérést (1. táblázat) . A szarmata korban Európában még használták az antimont, amit a kereskedők a Római Birodalomból szállítottak, de már egyre erőteljesebben terjedt az ón használata. A két fém hasonló kémiai tulajdonságokat mutat, így helyettesíthetik egymást. Hogy mikor, melyiket használták, nem a kémiai tulajdonságuk határozta meg, hanem a gazdasági-kereskedelmi környezet. Az olcsóbb ón ugyanis fokozatosan felváltotta a drágább antimont. A két fázis alapüvegét tekintve mindkettő mezopotámiai típusú, ami nem volt jellemző a Római Birodalomban, hiszen ott a római típusút készítették. így feltételezhetjük, hogy sem az A, sem a B fázis nem készült római üvegkészítő műhelyben. A szarmaták körében, és tágabb környezetben a Kárpát-medencétől keletre és délkeletre lévő európai és részben ázsiai területeken jellemző volt a mezopotámiai üvegtípus (ez koronként és területenként változott). Mivel a szarmata üvegkészítésre nem voltjellemző az ón használata, ezért feltehetően a B fázis üvege az eddigiek alapján valahol a Kárpát-medencétől keletre, délkeletre készülhetett. Mivel ez utóbbi terület üvegleleteinek kémiai összetételére csak szórványosan találhatók adatok, ezért pontosabb megállapítást nem tehetünk. ÖSSZEFOGLALÁS Az avar és szarmata kori üveggyöngyök műszeres analitikai vizsgálatakor találtunk olyan üveggyöngyöket, amelyek mikroszövete és kémiai összetétele egyértelműen mutatja, hogy a gyöngyöt két eltérő üvegből készítették. A szöveti bélyegekből rekonstruálható a készítés módja: a két különböző kémiai összetételű üveget porítottak, jól összekeverték, majd annyira melegítették föl, hogy az üveganyag eljusson a képlékeny tartományba, ekkor ugyanis a parányi üvegszemcsék formázhatok és egymáshoz tapadnak anélkül, hogy egymással összekeverednének, tehát nem érték el az olvadáspontot. Ez az eljárás jól ismert az opak üveg készítésénél. A két avar és egy szarmata üveggyöngy példája azt mutatja, hogy ezen két-fázisú üvegeknek legalább az egyik összetevője olyan kémiai összetételt mutat, amely nem jellemző az adott temető és kor leletanyagára, más üvegkészítő kultúrkörből származik. Ez lehet azonos területről, de korábbi korból származó üvegtárgy, ami feltehetően sérült vagy törött volt, de származhatott a Kárpát-medencén kívüli területekről is közel azonos vagy korábbi korokból törtüvegként, ül. nem kizárt az a lehetőség sem, hogy importált üveg volt, amely utóbbira jó példa a 8. századi viking üvegkészítő hely, Lhus (ma Svédország déli részén, Callmer-Henderson 1991). 145
