Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Recenzió - Kisfaludy László: A kisfaludi Kisfaludy család története (Grábics Júlia)

ARRABONA 2005.43/2. RECENZIÓ A középkortól kezdődően a magyar hagyományrendszer alapvető része a pereskedés. Az ősök által megszerzett birtokadományokat akár a szűkebb rokonsággal szemben is meg kellett védeni, ezzel biztosítva a család társadalmi státusát. A Kisfaludyak történetét is végigkísérik a birtolq)erek. Jellemző a korra, hogy a családdal rokonságban álló Mihályiakkal való együttes és egymás elleni pereskedés is előfordulhatott. Sokszor azonban a családon belüli pereskedés is jellemző volt, s ami akkor az atyafiságot megosztotta, az ma kiváló történeti forrásnak bizonyul. Az önbíráskodásnak - egymás birtokára való betörés, rablás - hol elszenvedői, hol elkövetői voltak a Kisfaludyak. Jellemzően nő ezek száma a vegyesházi királyok idején, ahogy erről a korabeli peres anyagok is tanúskodnak. A hatalommal való visszaélés sem volt idegen tőlük: az 1400-as évek végén az egyik Kisfaludy alispáni tisztségében lótolvajokat fogott, de azokat nemcsak hogy elengedte, hanem a 30 lovat meg is tartotta magának! Ez az időszak azonban már egy másfajta társadalmi helyzetű Kisfaludy családot mutat. Míg az Árpád-korban országos jelentőségű helyzetekben, tisztségekben, ületve kapcsolatrendszerben éltek, az idő előrehaladtával a helyi politizálásba szorult vissza a család. Legfeljebb egy-egy alispánról, országgyűlési követről tudunk, s e két tisztség leginkább együtt jelentkezett (Kisfaludy Balázs a XVI-XVn. század fordulóján, Kisfaludy István a XVU. században). A birtokosi élet válik a család számára elsődlegessé, ezt mutatják azok a peres iratok is, melyek jobbágyaikkal vagy más köznapi dolgokkal pl. malmokkal kapcsolatosak E perek sokszor túlmutatnak önmagukon, és országos viszonylatba helyezhetők. így a jobbágyperek leírásánál jól látható a vármegye megnövekedett szerepe, s az is, hogy a birtokos osztály általában is hogy szorul ki az országos politizálásból. A jobbágyaik fölött mind nagyobb szerepet kapott nemesség hel)^etére jó példa, hogy 1666-ban a Kisfaludy családból többen pallosjogot kaptak birtokaikon. De természetesen nem pusztán birtok- és jobbágyperekből állt a korabeli magyar nemesség élete. A törökellenes harcokból is kivették a részüket a BCisfaludyak. Legmagasabbra László jutott, aki Győr alkapitánya lett, 1683-ban azonban török fogságba került. Ennek bizonyító erejű relikviája a család által büszkén megőrzött ormótlan büincs, amely ma is látható a Xántus János Múzeum állandó történeti kiálKtásán. A Rákóczi-szabadságharcban is többen részt vettek a családból, György és László a kuruc brigadérosi rangig vitte. A nagy katonáskodó időszakok lezárultával a Kisfaludy család végképp a helyi birtokosi létformába húzódott vissza. A XVIII-XIX. század adta a Kisfaludyak leghíresebb tagjait, Sándort és öccsét, Károlyt. Az idősebb testvér katonáskodásával, vármegyei politizálásával, birtokosi életformájával jellemző nemesi alakja a napóleoni háborúk korának. Híressé azonban nem ezekkel, hanem a nemesi költészet betetőzőjeként írt verseivel s a Boldogtalan szerelem című poémájával lett, s az akadémiai tagságig is eljutott. Legnagyobb jelentősége pedig talán az, hogy költészetéből a dunántúli katolikus nemesség életét, belső világát is megismerhetjük. Öccse, Károly a magyar romantika nyitányánál áU. Modem emberként szinte elsőként kívánt költői tehetségéből megélni. Pestet - a sok vidéki központ után hazánk irodalmi centrumává avatta. Drámái, költeményei sokkal többek, mint kordokumentumok. A könyvből a családi háttér, a szigorú konvenciókhoz ragaszkodó apa alakja is kibontakozik. A mű országos ismertségük ellenére nem emeli ki nagyobb teqedelemben a két költő életpályáját, ennek oka bizonyosan az, hogy ők is csak egyek a Kisfaludyak nagy fájának ágai közül. A XK-XX. században a család papot, orvost, katonát, gazdálkodót egyaránt adott, s a nagy világégéseknél jó hazafiként harcoltak. 182