Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Recenzió - Kisfaludy László: A kisfaludi Kisfaludy család története (Grábics Júlia)

GRABICS JULIA KISFALUDY LÁSZLÓ: A KISFALUD! KISFAI.UDY CSALÁD TÖRTENETE Városunk is ekkor tök be nagyobb szerepet a család életében. Többen végzik tanulmányaikat Győrben a bencés főgimnáziumban és a Győri Jogakadémián, akik a végzés után a megyei közigazgatásnak részesei (alispán, főjegyző és Sokoróaljai járás tisztségviselője; a költők atyja, idősebb Kisfaludy Mihály e járás szolgabírája). Talán a családi hagyományok öröklött értékrendje is sugallja, hogy a katonai pályát befutó Kisfaludyak mindig központi szerepet kapnak a családtörténetben. így lesz az 1848-49-es szabadságharc katonájaként harcoló Móriccal is. A történelemre jellemzően mintha csak férfiakból áUna a család története. A lányokat a korai időszakban sokszor meg sem említik az iratok, s van, hogy a család mindhárom leánygyermekének ugyanazt a nevet adják. Még a nagy családi osztozkodásoknál sem kellett úgy számolni velük, mint fiútestvéreikkel. Mégis egy-egy per bemutatásánál kiderül, ezek az asszonyok - bár háttérben álltak - mégis makacs szívóssággal tudtak megküzdeni jussért, örökségért önmaguk vagy éppen árván maradt gyermekeik számára. A család nőtagjai közül Atala (XDC. század) költői tehetsége, hímeve miatt emelkedik ki, a XX. század elején pedig Zalka Mária, akinek férje felesége nagyapjának ősi nevét, a Kisfalud}^: felvéve futott be katonai karriert (vezérőrnagy a második világháborúban). A családi birtokviszonyok is jól mutatják a Kisfaludy család társadalmi helyzetének változását. A legnagyobb királyi adományokat a családi név kialakulásának idején, az Árpád-korban kapták. A nagy összefüggő Fejér megyei birtokon kívül voltak földjeik elszórva a Dunántúlon és az Alföldön is. Miklósnak az 1230-as évek végén készült végrendeleteiből jól látszik a további birtokgyarapodás: Csanád, Arad, Zaránd vármegyékben is volt örökíthető földje. Az utódok azután az ország különböző pontjain hozzájutottak ugyan még földekhez, de ezek általában csak rövid ideig maradtak a kezükön. Ez tehát a család leggazdagabb korszaka. Ettől kezdve a birtokelaprózódás folyamatát láthatjuk. Mivel nagyobb királyi adomány már nem jutott a Kisfaludyaknak, a különböző öröklések és osztozkodások nyomán a XV. század végén már csak a Dunántúlon (Győr, Sopron, Mosón, Vas vármegyék) voltak birtokaik. Az 1600-as évek elején a velük rokon Mihályi ág kihalásával és a családfő (Balázs) birtokszerzéseivel időlegesen újra megerősödött a családi birtokállomány, de a XVIII. században már csak a Balatontól északra vannak földjeik. A vételek - eladások, a pénzkölcsönzés miatti zálogba adások, az öröklések és örökítések mind „veszélyeztették" a családi vagyont. S mivel a magyar nemesség egyeden „megélhetése" jobbágya volt, ezért előfordult, hogy az apák (így a költők édesapja is) katonáskodni kényszerítették fiaikat, ezzel próbálták elkerülni a családi birtok túlzott elaprózódását. A Kisfaludy család történetét végigkísérve a nagy történeti folyamatok helyi tükröződését, hitelesítését láthatjuk - s megfordítva: a családi levéltár anyagai a nagy történeti folyamatokra vonatkoztatva engednek megállapításokat tenni. A gondos történészi munka a családi címer feldolgozásával zárul, majd 21 táblán keresztül a családi genealógiát ismerteti. A családfák bonyolult világában a kettős jegyzetszámozás biztos eligazodáshoz segít. Bő forrásanyag és szakirodalom, majd a mű képeinek precíz jegyzéke hitelesíti az aprólékosan gondos tanulmányt. Az egész mű nagyon sok izgalmas kérdést vet föl, a családi legendárium biztosan bő anyagot szolgáltatna a mindennapok feltárásához, s ezzel a magyar történetírás mostohagyermekének, az életmódtörténetoek is újabb érdekességekkel szolgálhatoa. Ezért az, aki olvasta, e könyvet megismerte, izgalommal várja a folytatást. Gráhics Júlia 183