Arrabona - Múzeumi közlemények 43/2. - Emlékülés Kisfaludy Károly halálának 175. évfordulóján (Győr, 2005)

Tanulmányok - Tóth László: Válogatás a győri lapokban közölt írásokból Kisfaludy Károly szobrának 1892-es avatásakor

ARRABQNA 2005. 43/2. TANULMÁNYOK 5. Kisfaludy szobrának avatásakor megszólalt Teli Anasztazß bencés áldozár is, aki a Győri Hírlap 1892. október 2-i számában a Kisfaludy Károly jellemét alakító életkörülményekről értekezett. „Nem az elfogult nemzeti hiúság és a sokszor gúnyolt sovinizmus mondatja velünk, hogy irodalmunk újjászületése korában tiszta lélekkel és őszinte meggyőződéssel léptek a múzsák szent csarnokába s tiszta kézzel tették le áldozatukat a haza oltárára. Nem a dicsőség, nem a jutalom reménye, hanem az önzetlen hazaszeretet volt a kalauzuk, mely fáradalmas és járatlan úton vezette őket. (...) E jelesek csoportjában elsőrangú helyet foglal el Kisfaludy Károly, kinek nevéhez fűződik a modern nemzeti irodalom megalkotása. írói jelleme, egy az emberével, hisz életviszonyai tették őt költővé és emberré egyaránt. Élete rövid, de annál gazdagabb tapasztalatokban, szenvedésekben és küzdelmekben. A kegyetlen sors már élete hajnalhasadásakor kettős súlyos csapást mért reá: születésével anyja halálát okozta, s kapta helyébe apja vas szigorát... Kisfaludyt fogékony és jó szívvel áldotta meg a gondviselés, de könnyen elvadulhatott volna, ha már otthon apjának vasszigorát nern enyhíti szerető nénjének, Teréznek gyengédsége. Az erős szigor vagy hízelgő szolgát, vagy daczos szívet nevel, mely korlátlan függetlenség után tör, akadál)^ nem ismer és szabadulni óhajt minden befolyástól. Kisfaludynak alapjában jó szíve és önérzete hajlandóbb volt az utóbbira. 1799-ben a gymnasium első osztályában találjuk őt, tanuló koráról éppen nem kedvező hírek maradtak fenn. Azt mondják, hogy igen hanyag és rakonczátlan viselkedést tanúsított, s ezért a haragos atya kénytelen őt az iskolából kifogni és más pályára adni. Igaz ugyan, hogy nem volt az első a tanulók között, de a gimnázium négy osztályát meglehetős sikerrel végezte el; majd 21-ik, majd 23-ik helyen áll a 60-70 tanuló sorában. Az elsőrendű osztályzatúak között az első osztályban hetedik, a másodikban nyolczadik, a harmadikban huszonötödik, a negyedikben tizenharmadik volt. Abban az időben a gymnasium csak öt osztályból állt: három grammatikai és két humanisztikai osztályból s Kisfaludyt csak az utolsó év végén találjuk a másodrendűek között. A viseletből soha nem volt megbélyegezve, már pedig az anyakönyvek bizonyára említenék, ha valami kihágást követett volna el, mint a fennmaradt hagyomány róla regéli. 1803-ban megválik az iskolától, ahol tán nagy eredményt nem mutatott fel, s talán valami homályos sejtelem tartotta vissza a nagy költői szellemét a történettudomány titkos kódexeinek tanulmányozásában. A nyers és kevésbé szorgalmas ifjúban az iskola még nem ébresztette fel a szunnyadó géniuszt. Katonai pályára lép, hogy előbb fegyverrel szolgálja hazáját, de nem érvényesíthette függetlenségét, s bár főhadnagyi rangot nyer, nyugtalan lelke nem talált kielégítést a fényes pályán. Szabadságvágya a nagyvilágba vonzotta, a géniuszt az ismeretlen jövő kápráztató képeivel csalogatta a lánglelkű ifjút. A művészi pálya volt az egyedüli, amely bár tövises útjain dicsőséget és boldogságot ígért. Kezébe vette a vándorbotot s elhagyta hazáját, hogy mívelt külföld gazdag tapasztalatával megrakodva visszatérjen. Határozott terv ugyan még nem vezette az i§ú szellemét, de éppen a vándorlás, mely alatt az élet küzdelmei és viszontagságai kipróbálták erejét és megaczélozták jellemét és valódi férfiúvá, a magyar nemzet elsőrangú büszkeségévé tették. (...) 126