Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)

Recenziók - Thullner István (szerk.): Jánossomorjai Kismonográfia és településtörténeti olvasókönyv (Horváth Gergely Krisztián)

ARRABONA 2005. 43/1. RECENZIÓK saját egykori/jelenlegi munkahelyének történetét? Nyilvánvalóan nem, vagy ha igen, akkor egyértelművé tenni, hogy a továbbiakban visszaemlékezések, ill. szubjektív összefoglalók következnek. S ha már a visszaemlékezésnél tartunk, egy ilyen kötet ragyogó alkalom lett volna, hogy az oral history nyújtotta lehetőségeket kihasználva, a helyi közösség összegezze az emlékezetében élő múltat. Erre csak egyetlen példa akad a kötetben, mely megtévesztő címe ellenére

11 is a könyv egyik legérdekesebb darabja: ti. nem akar többnek és másnak látszani, mint ami, ezért hiteles. Thullner István folyamatosan vagy a források hiányára, vagy ellenkezőleg: bőségére

12 panaszkodik, így hárítva el a kérdést, hogy miért nem végzett kellő mélységű levéltári kutatást. Kutatásmódszertanáról sokat elárul, hogy ha el is jutott a magyaróvári levéltárba, csak igen tartózkodón élt a források vizsgálatával. Az 1904-ben alakult szentjánosi méhész egyesület kapcsán például azt írja, hogy ,,[a] megyei alispán 1904. évi iktató (mutató)-könyvében arról is található bejegyzés... [...] Az okmány természetéből adódóan sajnos nem tartalmaz további információkat". (120.o.) Ami olyan, mintha valaki egy könyv tartalomjegyzéke alapján próbálná annak tartalmát rekonstruálni. A valóság ezzel szemben az, hogy a vármegyei alispáni iratok között több példányban is megtalálható az egyesület alapító okirata és alapszabálya.

13 Ráadásul ugyanitt azt is megjegyzi, hogy Kulcsár Imrének egykori magyaróvári levéltárosként „lehetősége volt a hiteles dokumentumok felhasználására". (120.o.) Mintha ma Magyarországon a levéltárakat a beavatottaknak csak egy szűk köre látogathatná! A Szerző a két világháború közötti időszakot is elintézi annyival, hogy a ,,[f] orrások hiányából adódóan [!?] úgy tűnik, hogy a következő negyed évszázad eseménytelenül telt a községben". (75.o.) A források ismeretének hiányából fakadó bizonytalanságot verbálisan sem sikerült kiküszöbölni, így a kötetnek - főként a Thullner István írta részeknél - sajátos hangulatot ad a „kijelenthető", „nagy biztonsággal kijelenthető", „hitelesnek, valóságosnak jelenthető ki", „minden bizonnyal", „sajnos...", „valószínűleg", „egyidős lehet", „a szájhagyomány szerint", „minden valószínűség szerint", „alátámasztható", „az elbeszélő források szerint" (= valaki mondta?), „nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük" stb. kifejezések gyakori használata. Máskor viszont épp a magabiztos közhelyek árulják el, hogy a Szerzőnek igazából fogalma sincs a témáról (pl.: „[tjelepülésünk is viharos középkori történelmet mondhat magáénak." 69.o.). Thullner nemcsak a Kulcsár-féle könyvben közölt tényanyaghoz ragaszkodik, de az általa képviselt marxista történelemszemléletet sem képes meghaladni, bár feltehetően ő is érzi, valami nem stimmel. Emiatt több helyen is ellentmondásba kerül önmagával. Kulcsár írásában alapmotívum a marxi elnyomorodáselmélet, azaz, hogy a dolgozó osztályok sorsa a fokozódó kizsákmányolás miatt a történelem során egyre rosszabbodik, ami végül elvezet a proletárforradalomhoz, illetve az ebből kibontakozó szocialista korszakhoz. Ez a doktriner tétel Szentjános és Szentpéter esetében ugyanakkor nem képviselhető, hiszen nemcsak gazdag falvak voltak, de még fejlődtek is. A források némi ismerete magabiztosabbá tehette volna a szerzőt, így viszont Kulcsár mondatainak kiszolgáltatottan, kritikátlanul átvette a marxista történeti diskurzus elemeit. Vegyünk néhány példát! 342